Seite 38 [38]
KÁNSÁGTÓL A KÖZTÁRSASÁGIG
közvetve az angol érdekeket is, hiszen a megállapodás egy új bánya megnyitását is
rögzítette, gátolva ezzel az angol koncessziók kihasználását. Japán már ekkoris kész
volt a katonai konfliktus kirobbantására, de végül diplomáciai vonalon rendezték
a vitás kérdést. Az oroszok megkapták ugyan Mazampo kikötőjét, de Japán elérte,
hogy katonai bázist nem hozhattak létre rajta."
1902-ben Japán szövetségi szerződést kötött Angliával, ?§ mely garantálta,
hogya nyugati hatalom egy esetleges háborúban nem támogat harmadik országot
Japánnal szemben. A szerződéskötés lehetővé tette, hogy 1903. december 31-én
Japán magabiztos, éles hangú jegyzéket juttasson el az orosz kormánynak. Ebben
követelte az orosz csapatok azonnali kivonását Kínából, melyet természetesen a
másik fél nem volt hajlandó megtenni. Ilyen előzmények után nem volt meglepő,
hogy 1904 februárjában kitört az orosz-japán háború."
A japán hadsereg betört a Liaotung-félszigetre, a flotta pedig 1904. febru¬
ár 8-án megtámadta a Port Arthurban állomásozó orosz távol-keleti flottát, és
egyik győzelmet aratta a másik után." Az orosz hadsereg rövid idő leforgása
alatt megsemmisítő vereséget szenvedett, majd a flotta elvesztése a Csuzima-szo¬
rosban"? végképp távol-keleti terveik végét jelentette. Az orosz-japán háborút
lezáró békét Iheodor Roosevelt közvetítésével Portsmouth-ban írták alá 1905.
szeptember §-én."" A békeszerződésben rögzített megállapodás értelmében Japán
megkapta Koreát, Mandzsúria jelentős részét, a Liaotung-félszigetet és Oroszország
dél-mandzsúriai vasúti koncesszióit is.!! Így Kelet-Ázsiában egyértelműen vezető
pozícióra tett szert. Emellett egy másik tényező is tovább fokozta a feszültséget
Oroszországban. Az 1904-1905-ös háborút követően a japánok nagyobb területeket
foglaltak el Észak-Kínában, és azzal, hogy Japán Koreában!? és Ázsia északkeleti
részén közvetlenül is képes volt érvényesíteni akaratát, elérhető közelségbe került
számára a szárazföld belseje, így Mongólia, sőt a békeszerződés titkos megerősítései
(1907, 1910, 1912) következtében Belső-Mongólia is a kezükbe került. Így termé¬
szetesnek mondható részükről az igény, hogy — a mandzsuk gyengeségét kihasz¬
nálva - tovább terjeszkedjenek észak felé. A végnapjait élő, katonailag rendkívül
gyenge mandzsu császárság nem tudta megakadályozni a japánok előretörését.
55 GUBANYI 1907: 143.
126 1902. januär 30. MARCH 1996: 179.
7 Igaz, a japän miniszterelnôk és a kormänyzat mérsékeltebb politikusai a konfliktus elkerülése
mellett voltak, de a végső döntést meghozó Császári Tanács mégis a fegyveres megoldás
mellett tette le a voksát. A háborúhoz lásd: RosTUNovA 1977: 110-111.
1905. január 1-én Port Arthur is elesik, március 10-én a japánok bevonulnak Mukdenbe.
LINCOLN 1994: 253-254.
1905. május. A hajóhadat Rozsgyetszkij tengernagy vezette. Az orosz Balti-tengeri flotta
Afrika megkerülésével több hónapos út után ért a térségbe, így nem csoda, hogy a holtfáradt,
dekoncentrált haderőt rövid idő alatt elsöpörte a japán flotta. LINCOLN 1994: 255.
130 March szeptember 6-ot ír. MARCH 1996: 183.
8! ROSTUNOVA 1977: 363-368.
132 Japána Koreával kapcsolatos célját csak az orosz-japán háború lezárása után érte el. 1905-ben
megszerezte Anglia és az USA egyetértését, és Koreát teljes fennhatósága alá vonta. Öt évvel
később pedig kinyilvánította, hogy Korea a Japán Birodalom része. CsoMA 2018: 112-118.
128
129
36