Page 27 [27]
MONGOLOK A PREMODERN KORBAN
fennhatóságot és önként csatlakozik az orosz területekhez, számíthat segítségre a
mandzsuk ellen. A császár nem késlekedett tiltakozni az orosz udvarnál a korábbi
mandzsu- orosz status guo felrúgása miatt, annak ellenére, hogy a javaslat az ojrät
felkelő halálával tárgytalanná vált. Azzal a követeléssel fordult a cárikormányhoz,
hogy szolgáltassák ki számára Amurszana holttestét." A követelést az oroszok
visszautasították, és javasolták a kínaiaknak, hogy egy hivatalos küldöttség győ¬
ződjön meg a felkelő haláláról Szelenginszkben." A mandzsu császár csakúgy, mint
a másik fél, nem volt hajlandó engedni álláspontjából, és betiltotta az orosz-kínai
kereskedelmet a kjahtai körzetben, sőt jelentős csapatösszevonásokat hajtott végre
a kazak határon. A konfliktus azonban rövidesen megoldódott. A mandzsu csá¬
szár hamarosan megbizonyosodott arról, hogy az oroszok semmilyen formában
sem akarják a lázadó halálát kihasználni a mandzsuk ellen, és 1758 márciusában
követei útján meggyőződhetett ellenfele haláláról." A kereskedelmi kapcsolatot
ismét felújították, a csapatokat visszarendelték, és a két ország viszonya újra nyug¬
vópontra került.
Az ojrátok nem jártak ilyen jól. Amurszana vereségét és menekülését követően
az Ojrát Kánság területén tartózkodó kínai csapatok olyan véres megtorlást alkal¬
maztak a lázadókkal szemben, melyre a mongol területek hódoltatásának idején
egyetlen korábbi alkalommal sem volt példa. A korszakkal foglalkozó munkák
nem egyeznek a pontos számokat illetően, de a tudósítások alapján nagyjából
200 000 családra becsülik az ojrátok veszteségeit." Ez a szám csak részben jelenti
a pogromok közvetlen elszenvedőit. Sokan közvetett módon lettek áldozatai a
mandzsu csapatok fosztogatásainak, akik feldúltak minden útjukba eső területet,
elhajtották vagy elpusztították az állatállományt, lehetetlenné téve a nomádok
számára a túlélést, szinte éhhalálra ítélve őket, mások pedig inkább az orosz terü¬
letekre menekültek a nélkülözések elől."
A mandzsu megtorlás következtében az Ojrát Kánság, illetve Dzsungária területe
jórészt elnéptelenedve lett a birodalom része, ezzel — az Oroszország által sikeresen
védelmezett burját területek kivételével - gyakorlatilag lezárult a mongoloklakta te¬
rületek hódoltatása, amelyek a Oingek 1911-es bukásáig a dinasztia fennhatósága alá
”* PERDUE 2005: 288.
75 PERDUE 2005: 288; BERHOLZ 1993: 401.
7° Végiil a mandzsuk kérésének részben engedve Amurszana testet 1762 tavaszän Tobolszkböl
Kjahtaba vitték, hogy ott a mandzsu követek megbizonyosodhassanak a felkelő haláláról.
Később épp a mandzsuellenes felkelők menekülésének következtében mödositottäk az orosz¬
mandzsu kjahtai szerződés X. pontját, mely a törvényszegőkkel kapcsolatos intézkedésekre
vonatkozott. Az új megállapodást 1768. október 18-án írták alá Kjahtában. MARCH 1996:
116.
7 A200 000 család akár 500-600 000 embert is jelenthet. Owen Lattimore véleménye szerint
a mandzsuk nagyjából 5096-os népességveszteséget okoztak az Ojrat Kansagnak. 20%-ot
meggyilkoltak, további 2096 a rossz körülmények miatt vesztette életét, és nagyjából 1096
hagyhatta el az országot. Ugyanezek a paraméterek Chimitdorzhievnél: 3096 lett a kínaiak
áldozata, 4096 halt meg a nélkülözések miatt és 2096 hagyta el az országot. Szerinte 9090-os
a népességveszteség. Vö.: LATTIMORE 1950: 195; CHIMITDORZHIEV 1979.
7 Daal 2006: 262.
25