Oldal 26 [26]
KÁNSÁGTÓL A KÖZTÁRSASÁGIG
pancsen lámát, hogy a mongol egyházfő újjászületését ne Mongóliában, hanem
Tibetben keressék és találják meg."
1756-ban a mandzsu udvar a kazakokkal is felvette a kapcsolatot Amurszana
és a felkelők teljes elszigetelése érdekében. Arra ösztönözte őket, hogy indítsanak
támadást a felkelők ellen, és Amurszana korábbi szövetségesét, Ablait (1711-1781)
is utasította a támadásra. Bár Ablai nem tett eleget a felszólításnak, 5 nem nyújtott
több segítséget a felkelőknek sem. Amurszana ekkor kénytelen volt az oroszokhoz
fordulni, de ő sem járt több sikerrel, mint korábban a halha követek. Az egyetlen
eredmény - ha ezt annak lehet nevezni - az volt, hogy Oroszország hajlandó volt
megnyitni határait az ojrátok előtt."
Amurszana 1757 elején egyetlen megmaradt szövetségesével, Csingundzsavval
próbálta felvenni a kapcsolatot. Egyedüli esélyük egy jelentősebb siker elérésére az
lett volna, ha képesek egyesíteni seregeiket. Mivel a térségbe vezényelt első mand¬
zsu haderő jelentős része akkor még ojrát területeken tartózkodott, a Cing-udvar
korábbi, jól bevált taktikájához folyamodva ismét a mongolokat fordította egymás
ellen. Az egyesülés megakadályozása érdekében Csingundzsav ellen vezényelt
császári csapatok jelentős részét a csahar mongolok adták, bizonyítva ezzel, hogy
a legkorábban hódoltatott belső-mongol területek milyen szorosan kapcsolódnak
a mandzsu dinasztiához. A második mandzsu sereg a két felkelő csapatainak
egyesülését sikeresen megakadályozta, és miután Csingundzsav 1757. január
12-én meghalt," Amurszana egyedül volt kénytelen szembenézni a nagyjából
háromszoros mandzsu túlerővel."
Az első ütközetekben a felkelők jelentős vereséget szenvedtek, Amurszana emiatt
észak felé próbált menekülni, deitt újabb meglepetéssel szembesült. Korábbi támo¬
gatója, Ablai a Kazak Középső Horda kánja lett, és így mint formálisan a mandzsu
császár alattvalója fegyverrel fogadta a felkelőket. Amurszana a nehézségek ellenére
sikeresen elérte az orosz területet, ahol a cárikormány"? menedékjogot biztosított
számára és a Jamisevszkij erődben telepítette le követőivel együtt. Rövidre szabott
életéből azonban már nagyon kevés volt hátra. Követét, Davaa-t még útjára indít¬
hatta egy szövetségkötési javaslattal a cári udvarba, a választ azonban már nem
várhatta meg, mert 1757. szeptember 21-én 35 éves korában himlőben elhunyt."
Halála után a mandzsu seregek akadály nélkül foglalhatták el az ojrát területeket,
és tették most már végérvényesen a Mandzsu Birodalom részévé. A mandzsuk 1757.
június 14-én elfogták a cárnő ojrát felkelőknek szóló válaszát, melyben felelevení¬
tette korábbi álláspontját, miszerint, ha Amurszana hajlandó elfogadni az orosz
7 SZILÁGYI 2004: 15.
68 DALAI2006: 254.
69 BERHOLZ 1993: 390.
7 BERHOLZ 1993: 394.
71 OcHIR 2004/4. kétet: 151. A harcokrél részletesen lásd: PERDUE 2005: 270-289.
7 Amurszana az új szövetség megkötése érdekében még 1757 januárjában küldött követséget
Davaa vezetésével Szentpétervárra, hogy tárgyaljon a cári kormánnyal. BERHOLZ 1993: 397.
7 CHIMITDORZHIEV 1979: 57.
24