Oldal 25 [25]
MONGOLOK A PREMODERN KORBAN
1741-1762) hajlandó támogatni a halhák függetlenségi törekvéseit." A kapcsolat¬
felvétel megis történt 1756-ban, a cári kormány szibériai képviselője tájékoztatta
a cárnőt a mongolok kéréséről, azonban támogatásra innen sem számíthattak.
Az orosz csapatok jelentős része ekkor Európában volt lekötve a hétéves háború¬
ban, így a cári kormány megpróbált minden jelentősebb konfliktust elkerülni a
Oing-dinasztiával. A mongolok hiába próbálták az oroszokat céljaiknak megnyerni,
nem jártak sikerrel, s bár az előző évben volt lehetőség az orosz álláspont megvál¬
toztatására, ? erre ekkor már nem volt esély.
E titkos tárgyalásokkal párhuzamosan Csingundzsav halha kán kiállt a felkelés
mellett, és levélben közölte a mandzsu császárral, hogy nem ismeri el fennhatósá¬
gát. Ugyanakkor egy nagyjából 2000 fős sereg élén"! nyílt szervezkedésbe kezdett.®
Megpróbált egy előkelői gyűlést, kurultájt összehívni, ahol egy mandzsuellenes
szövetség alapjait szerette volna létrehozni, és felvette a kapcsolatot Amurszanával,
illetve a mongol főlámával, aki az előző megtestesülés tevékenysége és az általa
kivívott tisztelet következtében akár a halha előkelők egységének megteremtője,
és így közvetve az események kulcsa is lehetett volna. Nem véletlenül állította
Jakobi, a cári kormány szelenginszki megbízottja: , Ahol a jebtsundamba kutugtu,
ott van Mongólia, és ahol Mongolia, ott van a jebtsundamba.”* Amint a mandzsu
uralkodó hírét vette Csingundzsav függetlenedési törekvéseinek és annak, hogy
ő is kereste a kapcsolatot a mongol főlámával, azonnal kisebb csapatot küldött a
bogd gegeen , védelmére", s ezzel gyakorlatilag teljesen elszigetelte őt. E védőőri¬
zettel elérte, hogy ne avatkozhasson be az eseményekbe, és egyúttal konzerválta a
mongolok megosztottságát. Így, ha kevésbé jelentős mértékben is, mint a korábbi
megtestesülés, de a második jebtsundamba is hozzájárult a mongolok feletti man¬
dzsu hegemónia kialakulásához. A mongol főláma 1757-ban bekövetkezett halála
után, amongol buddhista kolostori rendszer irányítása közvetve a mandzsu császár
befolyása alá került. Hatalma lehetővé tette, hogy parancsban utasítsa a dalai és
6 ZLATKIN 1975: 103-104.
61 Hétéves háború: 1756-1763. Gyakorlatilag az európai hatalmi viszonyok tjraértékeléséért
folyik, elsősorban a brit hatalmi pozíció gyengítéséért és osztrák részről Poroszország elszige¬
teléséért. Erzsébet cárnő 1756-ban a Versailles-i szerződésben csatlakozik a francia- osztrák
szövetséghez. A háború az európai hatalmi struktúrák átalakulását eredményezte: bár terü¬
leti változásokat nem sikerült elérni, Poroszország hatalmi szerepe és Oroszország európai
befolyása jelentős mértékben növekedett.
Bár az orosz vezetés kijelentette — elsősorban a korábban kötött orosz-mandzsu szerződésekre
hivatkozva -, hogy az Ojrát Kánságból az orosz területekre költözőket kiszolgáltatja, 1755-ben
néhány mongol kérése, mely szerint szerettek volna a cár alattvalóivá válni, erősen megingatta
ezt az álláspontot. A cári kormány el is küldött egy nyilatkozatot a Lifan Yuan hivatalba,
melyben jelezte, hogy Oroszország az Ojrát Kánságot önálló államnak ismeri el, mely nem
tartozik a mandzsu fennhatóságú területek közé. A helyzet azonban egy év alatt jelentősen
változott, és a halháknak 1756-ban már nem volt lehetőségük a támogatás megszerzésére.
8 DALAI2006: 237.
68 ZLATKIN 1964: 455.
65 OcHır 2004/4. kötet: 151-156; PERDUE 2005: 278-279.
6 BERHOLZ 1993: 393.
62
23