Oldal 12 [12]
KÁNSÁGTÓL A KÖZTÁRSASÁGIG
soha nem látott mértékben formálódott át, vagy szorult vissza. Az évszázadokon
át — és bizonyos értelemben a 20. század jelentős részében is szinte változatla¬
nul - megmaradt nomád életmód az utóbbi években felgyorsuló modernizáció, az
infokommunikációs csatornák megjelenése és elterjedése következtében, illetve az
átalakuló piaci környezetből fakadó kihívásokra adott válaszok nyomán, döbbenetes
módon és sebességgel változott meg. Az állatállomány drasztikusan, a terület eltartó
képességét jóval meghaladó mértékben nőtt, módosult az összetétele, megváltozott
a legeltetés stratégiája, a legelőterületek elhelyezkedése is. Ez a változás, az ennek
következtében regionális szinten kialakult túllegeltetés a globális klímaváltozás
hatásaival együtt, bizonyos területeken jelentős mértékben rontotta az állomány
túlélésének esélyeit. Több helyen így komoly áldozatokat követelt a téli állatvész,
a zud, amely a nomád családok gyakran minden erőforrását, teljes állatállományát
elpusztította. Az így elszegényedő pásztorok egyetlen lehetősége a városba költözés
lett, ami hozzájárult a mongol társadalom strukturális átrendeződéséhez is. A bel¬
ső migráció a század folyamán az aktuális gazdasági környezetre adott válaszul,
a rurális és városi területek között korszakonként váltakozó irányban zajlott, de
bruttó eredménye egyértelműen a vidéki lakosság csökkenése, és a városok lélek¬
számának radikális emelkedése lett. Mára a mongol lakosság több mint kétharmada
városban él, a vidéki népesség csökkenésével pedig fokozatosan háttérbe szorul
az a nomád életmód és kultúra, amelyek az évszázadok során a mongol identitás
egyik alapjává — &s ma is hivatkozási pontjává — váltak.
A fent említett változásokkal párhuzamosan, a modernizálódó Mongóliában
ugyanakkor megfigyelhető egy karakteres kulturális átalakulás is, amely egyes
elemeit tekintve nem egyedülálló abban a közép- és belső-ázsiai térségben, ahol a
Szovjetunió összeomlása után önállósodó államok próbálják megfogalmazni saját
nemzeti identitáskonstrukciójukat. Mongóliában, amely épp a szovjet korszakban
nyerte vissza területi függetlenségét, inkább egyfajta rekonstrukciós folyamatról
beszélhetünk, amelyre sajátos hatással volt a globalizáció. Egyrésztitt is határozot¬
tanérzékelhető a globalizáció uniformizáló, kultúrát átalakító szerepe, ugyanakkor
az e folyamat okozta konfliktusok egyfajta identitásválságot is eredményeztek,
amire az egyik válaszreakció épp a nemzeti kulturális hagyományra való egyre
határozottabb hivatkozás.! A 2010-es évek eleje óta e jelenségre egyre határozottabb
példákat láthatunk Mongóliában is. A mai kormányzati narratívának — de a tudo¬
mányos és közéletnekis — egyre fontosabb eleme a dzsingiszida mongol történeti
hagyomány mellett, immár a korai nomád törzsszövetségekig visszavezetett nomád
államiság" hagyományainak hangsúlyozása, beemelése az állam legitimációjával
kapcsolatos diskurzusba. Ezzel párhuzamosan — a hagyományos életmód egyre
gyorsabb ütemben történő visszaszorulása mellett — a nomád kulturális hagyomá¬
nyok előtérbe helyezése is megfigyelhető, amely nem csak a legfontosabb mongol
állami ünnepé tett Naadam reprezentációs szerepének növekedésében látszik, de
: " Ezzela kérdéssel foglalkozott az MTA Néprajztudományi Intézetének 2012. évben megjelent
kiadvänya is: SARKANY 2012. https://nti.abtk.hu/hu/kiadvanyok/online-tudastar/evkony¬
v/146-ethno-lore-xxix-kotet-2012 (utolsé megtekintés: 2021. 11.20.)
10