Oldal 11 [11]
BEVEZETÉS
meghatározó szerepet játszó országok elképzelései kijelölték azt a mozgásteret,
amiben a mongolok hozzáláthattak saját céljaik megvalósításához. Ezért különösen
fontos megismernünk azoknak az országoknak a szándékait, amelyek ebben a nagy¬
szabású politikai játszmában részt vettek. Itt a közvetlen szomszédok, Oroszország
és Kína mellett még két országot emelhetünk ki, amelyek jelentősebb hatással voltak
Mongóliára. Az egyik Japán, amely a 20. század elején Kelet-Ázsiában megszerzett
új befolyási övezeteinek köszönhetően, gyakorlatilag szintén az ország szomszéd¬
jává vált. A másik Tibet, amelyet több évszázados kötelékek fűznek Mongóliához,
gondolva akár a hosszúidőre visszanyúló politikai kapcsolatokra, akár a buddhiz¬
musra, ami minden szerződésnél szorosabban fűzi össze a két ország történelmét
és kultúráját. A 20. század elején — a Oing-dinasztia összeomlásakor — mindkét
ország meglehetősen hasonló helyzetben és politikai státusban találta magát, így
amikor a teokratikus mongol kormányzat kétségbeesett lépéseket tett az új állam
nemzetközi elfogadtatása érdekében, sok tekintetben szimbolikus jelentőséggel bírt,
hogy 1913-ban Tibet volt az első - és tegyük hozzá, az egyetlen — ország, amely a
viszonosság elve alapján elismerte Mongólia önállóságát. Tette mindezt úgy, hogy
maga sem mentesült a folyamatos kínai katonai jelenlét terhétől.
Nyilvánvaló, hogy Mongólia — ahogy a világbármely más országa — nem tekint¬
het el a geopolitikai tényezők által meghatározott körülményektől. Az itt tárgyalt
történeti korszakok tanulsága az, hogy a mongolok folyamatos egyensúlyozásra
kényszerülnek a különböző nagyhatalmak, vagy hatalmi tömbök között annak
érdekében, hogy ezen felek egyike egyfajta biztosítékként szolgáljon a másik
szomszédos nagyhatalom esetlegesen agresszív törekvéseivel szemben. A mon¬
golok függetlenségének egyetlen esélye az lehet, ha mindig a politikai egyensúly,
a nemzetközi status guo megtartására törekednek.
Kívülről tekintve a Mongóliával kapcsolatos folyamatokra, első pillanatban úgy
tűnhet, hogy az ország a régió történetét befolyásoló nagyhatalmak játékszere, de
ez téves értelmezés. Az eseményeket részleteiben vizsgálva azt tapasztaljuk, hogy
bár a mongolok ma jóval kiszolgáltatottabbak a külső hatásoknak, mint birodalmi
korszakukban, ugyanakkor - talán épp nomád hagyományaik miatt — mesterien
alkalmazkodnak a körülményekhez, és az adódó lehetőségeket sikeresen használják
fel saját céljaik eléréséhez. Történetük ilyen olvasata épp azért lehet érdekes, mert
láthatjuk, hogy egy kis ország hogyan tudja szívós munkával, kiváló alkalmaz¬
kodó- és jó helyzetfelismerő képességgel elérni azt, hogy kivívja és meg is őrizze
függetlenségét, megtartsa önálló államiságának hagyományait, saját kultúráját
és identitását.
A szovjet szövetségi rendszer összeomlása óta eltelt három évtizedben a mon¬
golok, hosszú idő után végre valódi önállóságukat ünnepelhetik. A rendszerváltást
kísérő politikai átalakulás, a piacgazdaságra való áttérés, és az épp ezekben az
évtizedekben egyre meghatározóbbá váló globalizáció gazdasági és kulturális
hatásai azonban újfajta kihívások elé is állították az országot. E részben globális
folyamatok következtében Mongóliában elindult egy markáns társadalmi és kul¬
turális átalakulás is. A hagyományos nomád életmód az elmúlt harminc évben
9