Page 10 [10]
KÁNSÁGTÓL A KÖZTÁRSASÁGIG
nagyjából 120 évéről — beszélünk, elkerülhetetlen egy hangsúlyosabb külpolitikai
perspektívájú megközelítés.
A kötet megírásakor felvetődött a kérdés, hogy e rövid összefoglalásban vajon
milyen mértékben érdemes kitérni Mongólia nemzetközi környezetére, illetve
a 20. századot közvetlenül megelőző történeti korszakra, a mandzsu hódoltság
időszakára. Ahogyan fentebb már utaltunk rá, Mongólia 20. századi mozgásteré¬
nek alakulásában mindkettő meghatározó szereppel bírt. A mongol történelem,
politika- és társadalomtörténet sem érthető meg, beszélhető el a régió és a világ
keretrendszereit, konfliktusait vagy szövetségi viszonyait ignorálva. Ezen okok
miatt itt egy hosszabb - bár korántsem mindenre kiterjedő — bevezető fejezetet
szenteltünk a mandzsu kornak, illetve a térségben érdekelt országok Ázsia-politi¬
kájának a 19-20. század fordulóján.
A mongol népek a 17. század végétől fokozatosan két, egymással rivalizáló
nagyhatalom befolyási övezetébe kerültek. Északról a 16. század közepétől keleti
irányba terjeszkedő cári Oroszország szibériai hódításai következtében, szinte
körülölelte Mongóliát. Délen pedig ott volt a mandzsu dinasztia uralma alatt álló
Kína, ami a 18. század közepétől uralta Belső-Ázsia mongolok lakta területét.
A mandzsu kor a korábbi széttagoltság után egyfajta egységet, politikai stabilitást
hozott a területre - miközben nyilvánvalóan folyamatosan jelen volt a megszállóktól
való függetlenedés igénye —: megtörtént a közigazgatási rendszer átszervezése, és
létrejött az a társadalmi struktúra, amely az 1921-es forradalmat követő átalakulásig
meghatározta a mongol kánságokat. A mandzsu kor jelentőségét szűkebb témánk
szempontjából az adja, hogy hatása az utolsó kínai császári dinasztia 1911-ben
bekövetkezett bukása utánis érezhető volt, akár az adminisztrációs rendszert, akár
a társadalom rétegződését, akár a korszakban megerősödött buddhista kolostori
rendszer társadalmi és politikai szerepét tekintjük.
Az 1911-benlétrejött Szentkáni Mongólia (Olnoo Örgögdsön Bogd khaant Mongol
UIls) időszakában a mongol buddhizmus és buddhista kolostori rendszer hatalma,
társadalmi és politikai befolyása csúcsára ért. A 16. század utolsó harmadában in¬
dult második mongol buddhista megtérés, és a mandzsu kor folyamatos építkezése
utan, a vallas a mongol kultura elidegenithetetlen részévé, a mongol buddhizmus
vezetője pedig a magát függetlennek tekintő mongol állam kánjává vált. Az 1911¬
ben létrejött teokratikus mongol állam időszaka sok tekintetben a mandzsu kor
folytatása volt, amelynek utolsó szakaszában már Oroszország és Kína versengett
egymással a Mongólia feletti fennhatóságért.
Az 1921-ben kirobbant Kína ellenes felkelést, illetve az új politikai rendszert
kialakító forradalmat követő szakasz egyértelműen a szovjet-orosz hegemónia
korszaka, hiszen ekkor Kína már képtelen volt érdekeit eredményesen képviselni a
térségben. Egyúttal azonban azis kijelenthető, hogy annak az államnak a létrejöt¬
tében, amelyet ma Mongóliaként ismerünk, alapvető szerepe volt a két szomszédos
nagyhatalom által kötött politikai alkuknak is.
Hasonló okok miatt érdemes kitérni a 19-20. század fordulóján a térséget jel¬
lemző nemzetközi környezet kissé részletesebb bemutatására is, hiszen az ebben
8