ni lakóhelyüket, amely immáron Indiához tartozott. Ezen muszlim közösségek
nagyon nehéz helyzetben találták magukat a független Indiában. Annak ellenére,
hogy a szekularizmus hivatalos állami ideológiája a vallás kérdését egyértelműen
a magánélet területére igyekezett szorítani, a felosztás keserű tapasztalatai után
sokan vitatták, hogy a muszlimoknak joguk lenne indiai állampolgárnak lenni.
A vallási hovatartozás sokak szemében összemosódott a politikai beállítottsággal,
így szélsőséges esetben minden muszlimmal szemben fennállt a gyanú, hogy akét
nemzet elmélet támogatója és titkon pakisztáni szimpatizáns (Kumar 2008: 177).
Annak ellenére, hogy a Dzsaváharlál Néhrú miniszterelnök nevéhez kapcsolódó
szekularizmus és szocializmus ideológiája igyekezett ezeket a törésvonalakat a
háttérbe szorítani, az 1990-es években a világgazdasági nyitás, a kasztkonfliktusok
elmélyülése, a föderális államszervezet válsága, a kasmíri és pandzsábi regionális
szeparatista mozgalmak megerősödése újra előtérbe hozta a vallás, állampolgárság
és identitás kérdését, amelyet az ehhez hasonló kulturális termékek is hangsúlyoz¬
nak. A dalszöveg lényegében egyenként sorra veszi az összes iszlamofób sztereo¬
típiát és ráerősít a veszélyben lévő hinduizmus narratívájára is. Ezt természetesen
nemcsak a szöveg, hanem a videoklip is többféleképp alátámasztja.
A videó több különböző vizuális rétegből áll. Egyrészt különböző vallási és
politikai eseményeket mutat, ahol emberek végeláthatatlan tömege hömpölyög.
A horizonton sáfrányszínű zászlók lobognak azt sugallva, hogy ezek a tömeg¬
rendezvények a hindu jobbhoz kapcsolódnak, vagyis a hindu nacionalizmusnak
széles társadalmi támogatottsága van. A felvonulásoknak egyfajta népünnepély
jellege is van, amelyet nemcsak a jókedvű emberek bemutatása, hanem a tömeget
szórakoztató, ünneplő ruhába öltözött zenészek felvonultatása is erősít. Különös
hangsúlyt kap a sáfrányszínű turbánt és fehér ruhát viselő fiatal lányok menete, akik
feltehetőleg a Durgá Váhiníhez, a paramilitáris Badzsrang Dal női ágához tartoz¬
nak. Közös jellemzője az ábrázolt felvonulásokon résztvevőkben, hogy szemmel
láthatóan boldogok és büszkék arra, hogy részesei ennek a tömegnek: vagy zászlót
lengetve masíroznak, vagy önfeledt boldogsággal táncolnak egymással a tömegben.
A második réteg egyfajta vizuális segédanyagként működik, és illusztrálja a dal¬
szöveg tartalmát. Amikor Laxmi Dubey Ráma birodalmának eljöveteléről énekel,
többször megjelenik egy Ráma herceget harcos hősként ábrázoló illusztráció vagy
a ,Dzsaj SríiRám" dévanágarí ábécével írt felirata is. Ez egyértelműen kijelöli a dal
célközönségét is, vagyis az elsősorban hindíül író-olvasó, tehát feltehetőleg nem
kozmopolita nagyvárosi közönség képe jelenik meg gondolatainkban, hanem
azok a vidéken élő, alacsonyabb társadalmi osztályba tartozó észak-indiai hinduk,
akik egyébként is szimpatizálnak a hinduk felébresztéséről szóló üzenettel. Más
istenségek is szerepelnek a klipben, mintegy erősítve az isteni felhatalmazás és
spirituális fensőbbség üzenetét.
A Kasmír visszaszerzéséről szóló sorokat követően India térképe is feltűnik,
amelyen India anya istennő is szerepel, a függetlenségi mozgalom korába kalauzolva