Page 59 [59]
OCR
III. ISTENEK, DÉMONOK ÉS KÍSÉRTETEKA KÉPERNYŐN A legenda szerint Krisna Mathurá királyságában született, de miután a zsarnok uralkodó, Kansza egy jóslatból megtudta, hogy Krisna felnőve le fogja őt győzni, megkísérelte elpusztítani a gyermeket és szüleit is. Krisna azonban azért született a Földre, hogy megölje Kanszát, ezért a gonosz terv természetesen nem sikerülhetett. Apja kimenekítette a csecsemő Krisnát és testvérét, Balarámát a városból és a környékben élő tehénpásztorok gondjára bízta. Krisna így a faluban nevelkedett fel, mit sem sejtve királyi származásáról. Huncut gyermekké cseperedett, aki minden adandó alkalmat kihasznált különböző csínytevésekre. Szerette megdézsmálni a frissen köpült édes vajat és egyéb tejtermékeket is, nem kis bosszúságot okozva a faluban élő asszonyoknak. Isteni eredetéből fakadó bájának és szépségének hála azonban senkisem tudott rá tartósan haragudni (Hawley 1989: 8-9). Különösen, hogya gyermek Krisna isteni természete és földöntúli képességei több helyzetben is megmutatkoztak: egyszer egy egész hegyet emelt meg pusztán a lábujjával azért, hogy a hegyet esernyőként a falu népe fölé tartva megvédje őket a haragos viharisten, Indra zivatarától. Más alkalommal pedig a folyóban élő, legyőzhetetlennek hitt kígyódémon fölött győzedelmeskedett játékos módon (Bangha - Déri 1998). Az idő múlásával érdeklődése a tejtermékek felől a tehenészlányok, a gópík irányába fordult. A dél-ázsiai udvarlási szokásoknak megfelelően vonzalmát leginkább azzal fejezte ki, hogy folyamatosan zaklatta őket, néha még a fürdőző gópík ruháitis ellopta, csakhogy gyönyörködhessen meztelen testükben (Hawley 1989: 15). Egy alkalommal pedig Krisna addig nem engedte a gópíkat útjukra, amíg nem dézsmálhatta meg a vajat és aludttejet, amivel a tehenészlányok épp a piacra siettek. A tehenészlányok ellenálltak, ezért Krisna eltörte üveg karpereceiket, megtépte fátylukat és blúzukat, és szétzúzta agyagedényeiket is. Mi több, vizet fröcskölt a ruhájukra, hogy az nedvesen rájuk tapadjon és szemügyre vehesse idomaikat (Du Perron 2007: 43). Gyakran csalta őket lépre a kútnál vagy a folyóparton is, ahová vizet meríteni mentek. Kezdeti ellenállásuk ellenére Krisna emberfeletti csáberejének köszönhetően hamarosan maguk mögött hagyták a világi elvárásokat és átadták magukat az isteni szenvedélynek (Pauwels 2010: 9). Annak ellenére, hogy Krisna bárkit megkaphatott, az egyetlen gépi aki őt is tartósan érdekelte, az Rádhá volt. Ugyan Rádhá egy idősebb, férjes asszony volt, azonban a legendák szerint ez nem állt szenvedélyes viszonyuk útjába. Rádhá féltékenyen őrizte Krisnát, aki viszont továbbra is szívesen játszadozott a többi tehenészlánnyal is. Különösen akkor bolondultak utána a gópík, amikor Krisna furulyáján játszott nekik. Ekkor az összes tehenészlány körtáncot járva táncra perdült Krisna körül, a furulya isteni erejének és Krisna emberfeletti vonzerejének hála mégis mind azt gondolták, hogy Krisna csak velük táncol (Ions 1987: 67). A Krisna és a gópík közötti szerelmi játékok állnak a hólíi, az Európában is jól ismert színek ünnepének középpontjában. A legenda szerint a sötét bőrű Krisna azért kente be különböző színes festékekkel Rádhá világos bőrét, mert féltékeny volt az indiai szépségideál szerint kívánatosabb fehér bőrre, és azt akarta, hogy Rádhával jobban hasonlítsanak egymásra. Indiában a mai napig él a hólítársadalmi konvenciókat áthágó jellege, és továbbra is egy olyan napként ünneplik, amikor 57
