Oldal 56 [56]
HINDUIZMUS ÉS A MÉDIA A 21. SZÁZADBAN
is adott neki, melyek közül a legutolsó Szatjaván élete volt. Ezt követően Szávitri
és Szatjaván továbbra is boldogan éltek együtt, Szávitrí pedig a hinduizmus egyik
ideálképévé vált, hindu asszonyok gyakran mutatnak be púdzsát a tiszteletére
annak érdekében, hogy az ő férjük élete is biztonságban legyen Jamától.
A férje életéért magával a halállal isszembenéző nő motívuma különösen nép¬
szerű a hagyományos női szerepeket propagáló indiai moziban. Az 1920-as évektől
kezdve több feldolgozása is született a történetnek, azonban talán a legnépszerűbb
változat az 1992-es Roja (IRódzsál, , Rózsa" című tamil film, amelyet Mani Ratnam
rendezett. A film a kasmíri konfliktus kontextusában meséli el a férjét megmentő
nő történetét. Amikor a fiatal és ártatlan tamil házaspár, Ródzsá és Risi Kasmírba
kerülnek, Risit elrabolják a Pakisztánhoz való csatlakozást szorgalmazó kasmíri
terroristák. Az indiai állam képviselői nem veszik komolyan a helyzetet és nem
sietnek Risi megmentésére. Ródzsának emberfeletti erőfeszítések árán kell megy¬
győznie a vezetőket arról, hogy szabadítsák ki Risit. Azzal, ahogy a saját biztonságát
és kényelmét feladva kampányol férje életéért, egyfajta modern Szävitrive välik.”
Az Eklavya: The Royal Guard (2007, rend.: Vidhu Vinod Chopra) című film
a Mahábhárata Éklavja-történetét dolgozza fel, amely a kasztkülönbségek és a
dharma fenntartásának egyik legikonikusabb története. Éklavja, a kaszton kívüli
törzsi társadalomból származó fiú szeretett volna megtanulni íjászkodni Drónától,
a Pándava és Kaurava fivérek oktatójától, azonban származása okán ebben nem
lehetett része. Ezért az erdőben faragott magának egy Drónát ábrázoló szobrot, és
azt fogadta el gurujaként. Mikor a Pándava fivérek megtudták, hogy a szempont¬
jukból alantas származású Éklavja túlszárnyalta a világ legjobb íjászának hírében
álló Ardzsunát, azt követelték Drónától, hogy állítsa vissza a társadalmi hierarchiát.
Dróna így kénytelen rendet tenni: azt kéri Éklavjától, hogy vágja le mutatóujját
és azt adja neki gurudaksina, vagyis a guru számára felajánlott ajándék gyanánt.
Ezzel egy időre megfosztja Éklavját az íjászkodás képességétől, és lehetővé teszi
Ardzsuna számára, hogy továbbra is ő legyen a legjobb íjász. A film érdekes módon
értelmezi újra a klasszikus történetet, ugyanis a modern adaptációban Éklavja egy
elszegényedett királyi család hűséges őre, és titokban a trónörökös vér szerinti apja
is. Amikor a trónörökös merényletet szervez a király ellen, Éklavjának a dharma
fenntartása érdekében meg kellene ölnie saját fiát, azonban erre nem képes. Vijay
Mishra szerint ezzel a film a dharma fogalmat a 21. század számára értelmezi újra,
amikor már nem létezhetnek abszolút igazságok (Mishra 2011: 585).
Amint azt a fentebbiekben láthattuk, a Mahábhárata populáris kultúrára
gyakorolt hatása elsősorban a benne foglalt megannyi rövidebb történet meg¬
termékenyítő ereje miatt jelentős. Ezek a történetek gyakran általános érvényű
igazságokat fogalmaznak meg a különböző kasztok, illetve nemek számára előírt
"7 A film az önfeláldozó nő alakjának idealizálásán kívül különösen érdekes az indiai naciona¬
lizmus szempontjából is, ugyanis tárgyalja az észak- és dél-indiai kulturális különbségeket,
és amellett érvel, hogy a dél-indiaiak számára is ugyanolyan fontos India egysége. Emellett
megteremtette a Kasmír-filmek egy új műfaját, amelyben a földi paradicsomként ábrázolt
Kasmír-völgy idealizált szépségét állítja szembe a terrorizmus poklával (Szivák 2021: 21).
54