Oldal 31 [31]
II. EPOSZOK A KÉPERNYŐN
A kerettörténet az univerzum keletkezését mutatja be Visnu és Laksmi megidé¬
zésével. Az isteni alakok megjelenitése egyuttal a nagyobb narrativaban is elhelyezi
Rámát és Szítát, ugyanis emlékezteti a nézőket arra, hogy az eposz főszereplői
ezenistenségek megtestesülési formái. Ezek a képsorok a klasszikus kor művészeti
tradícióit idézik: az animáció a hagyományos ikonográfiát mutatja be modern
eszközökkel. Visnu a világóceánban lebegve az őskígyón pihen, köldökéből a
világlótusz nő ki, amelyből Brahmá, és így a többi világ is született. A hátradólő
Visnu kezében diszkosz és a csigakürt van, figyelmét teljesen lefoglalja a világ te¬
remtése és fenntartása. A lótuszokkal ékített, mär-mär eltülzottan nöies Laksmi
mindeközben a lábát masszírozza, de Visnu jól láthatólag ügyet sem vet rá.
A kerettörténet klasszikus ikonográfiából merítő ábrázolásmódja.
A kozmológiai keret bemutatását követően Szítá szenvedéstörténetét több síkon
ismerjük meg, amelyeket audiovizuális elemek, például az eltérő narrátorok, zenei
motívumok, illetve animációs stílusok is megkülönböztetnek egymástól. Az eposz
fő történéseit három árnybáb meséli el, amelyek stilusukkal a Ramajana-hagyomany
számtalan előadóművészeti hatására utalnak. Ezzel szemben akcentusuk nagyvá¬
rosi, feltételezhetőleg középosztálybeli, értelmiségi indiai beszélőket feltételez,
ezzel hangsúlyozva a Rámájana napjainkig tartó kultúrtörténeti relevanciáját
Indiában. A különböző bábnarrátorok azonban gyakran egymás szavába vágva
vitatkoznak össze. Ez nemcsak állandó humorforrás a film során, de reflektál is
a Rámájana hagyományozódásának módjára, hisz annak ellenére, hogy léteznek
kanonikusnak tekinthető változatok, a szájhagyomány útján terjedő eposznak kis
túlzással annyi változata létezik, ahány mesélője van. Ez többször megerősítést
nyer az animációs film soránis, hisz annak ellenére, hogy a történet fősodrát ille¬
tően a narrátorok nagy vonalakban egyetértenek, előfordul, hogy kulcsfontosságú
részletekre is eltérően emlékezhetnek, akárcsak az eposz különböző hagyományai
eltérően őriznek bizonyos momentumokat.
29