Page 17 [17]
I. A HINDUIZMUS A 21. SZÁZADBAN
letikommunikáció elsődleges csatornája is," de a vallásos tartalmak, mint például
videók, hangfájlok, és animációk terjedését is segíti. Ezen kívül fontos felülete a
hindu jobboldal politikai és társadalmi térnyerésénekis, ugyanis nemcsak egysze¬
rűsíti a politikai szerveződést az ideológiával szimpatizáló önkéntesek számára,
de a politikai propaganda és álhírek terjesztésének is kedvez.
Ezzel együtt természetesen a vallásos tartalmak fogyasztásának a módja is meg¬
változott. Ugyan a Rámájana- és Mahábhárata-sorozatok idejében még viszonylag
kevés televíziókészülék volt Indiában és ezért sok helyütt nyilvános vetítésekre is
sor került, azonban egyre inkább a privát szférába és családi körbe vonul vissza a
mitológiai történetek fogyasztása (Dwyer 2006: 53). Az olcsó internet és elérhető
okostelefonok megjelenése tovább erősíti ezt a tendenciát," az indiai médiafo¬
gyasztási szokások alapvető változásának lehetünk így szemtanúi. Annak ellenére,
hogy továbbra is jellemző, hogy egy televíziókészülék van egy háztartásban, a
mobileszközök jelenlétével most már lehetséges az, hogy ki-ki ízlése szerinti tar¬
talmat fogyasszon. Erre az úgynevezett OTI-platformok, vagyis különböző nem
televíziós szolgáltatóhoz kapcsolódó streaming-szolgáltatók (pl. Indiában Netflix,
Hulu, Amazon Prime, Hotstar) is építenek (Munshi2020)." Most már gyakori az,
hogy egy háztartáson belül is különböző tartalmakat fogyasztanak egy időben,
így a digitális darsan is egyéni módon történik.
Azindiai társadalom földrajzi mobilitása, vagyis az Indián belüli és a külföldre
irányuló migráció nyomán a kapcsolattartás fontos eszközévé vált a digitális tech¬
nológia (De - Nandi, 2019: 17). A diaszpóra esetében különösen érdemes vizsgálni
a technológiának a vallásgyakorlásra gyakorolt hatását is. Az internet és a digitális
média segítségével lehetségessé válik, hogy fennmaradjon a kapcsolat egymástól
térben távol elhelyezkedő, mint például a diaszpórában és a szülőföldön élő vallási
! Talán jól érzékelteti amodern kommunikáció fontosságát Indiában az az adat, mely szerint
2012-re az egy főre jutó telefonok száma meghaladta az egy főre jutó illemhelyek számát
Indiában. Míg a háztartások 5396-a továbbra is a szabadban végezte a dolgát, a háztartások
7596-a rendelkezett valamiféle mobiltelefonos kapcsolattal (Jeffrey - Doron 2013). Ehhez
természetesen hozzájárul azis, hogy különböző vallási, kulturális és anyagi okokból elsősorban
a vidéki lakosság körében továbbra is a szabadtéri ürítés népszerű, amely komoly kihívás elé
állítja akormányzatot és a közegészségügyi szerveket.
Azonban itt fontos visszautalni arra, hogy a gyors ütemű telekommunikációs fejlődés csak
részben hidalhatja át a társadalmi szakadékot, amely a város és a vidék, a gazdagok és sze¬
gények, az iskolázottak és iskolázatlanok, férfiak és nők között feszül. Kiemelendő, hogy
az új internetfelhasználók közül sokan írástudatlanok, illetve amennyiben anyanyelvükön
képesekis írni és olvasni, nem biztos, hogy a legtöbb okostelefon üzemeltetéséhez szükséges
angol nyelvtudásuk megfelelő volna. Így Indiában különös jelentősége van a hangfelismerő
szoftvereknek, a hangot szöveggé alakító programoknak, illetve azoknak, amelyek lehetővé
teszik a videón keresztül történő kommunikációt (pl. YouTube, TikTok) vagya hangüzenetek
küldését (pl. WhatsApp, Facebook Messenger).
Érdekes sajátossága a fejlődő világban lévő új, növekvő méretű internetes felhasználói bázisnak,
hogyaz olcsó okostelefonokat és az elérhető mobilinternetet elsősorban szórakozásra használja,
és nagy mennyiségben fogyaszt multimédiás tartalmakat (The Economist 2019). Ezek a tartal¬
mak, mint a későbbiekben kiderül, gyakran vallásos, spirituális videókat, zenéket takarnak.
5
15