Oldal 15 [15]
I. A HINDUIZMUS A 21. SZÁZADBAN
A vallásos témájú filmek tárgyalásánál fontos kiemelni azt is, hogy már létező
előadóművészeti hagyományokra építettek, de realisztikusabb formában tudták
ugyanezeket a mitológiai történeteket prezentálni. A különböző mitológiai témá¬
kat feldolgozó vásári előadások esetében a színészek gyakran amatőrök voltak, és
sokszor több szerepet is alakítottak egy előadáson belül, illetve férfiak játszották
a női szerepeket is. A filmben azonban színészek kiválasztására is több lehetőség
volt, valamint a smink és jelmez is lehetett kifinomultabb, mint egy színielőadásnál,
hisz aközönségnek nem a távolból kellett beazonosítania a jól ismert szereplőket.
Ezenkívül a készítők olyan speciális fény- és hangeffekteket, valamint kellékeket
is tudtak használni, amelyek a mitológiai, földöntúli hatásokat is jobban érzékel¬
tették, így az istenek csodatételei a filmvásznon is megjelenhettek. Ráadásul a
jeleneteknek csak a végső, vágott és szerkesztett verziója került be a filmbe, tehát
a filmek sokkal kifinomultabb esztétikai élményt tudtak nyújtani.
A film megjelenése után a következő paradigmaváltást a vallásos tartalmak
televíziós műsorszórásának megjelenése jelentette. Indiában a televíziózás az
1950-es években, kísérleti jelleggel kezdődött, csupán napi két órányi, elsősorban
oktatási célú sugárzással. Az állami televíziós szolgálat az 1970-es években jött
létre, de ez sokáig elsősorban a falusi közönséget célozta meg földműveléssel,
népességszabályozással és időjárás-előrejelzéssel kapcsolatos programjaival (Sen¬
gupta 2017: 153). A televíziózás igazi elterjedését az 1990-es évek gazdasági nyitása
hozta, amely hatalmas befolyással volt a tömegkommunikációra is. Egyre több
ember számára vált elérhetővé a televízió technikai vívmánya, így a nézők száma
folyamatosan emelkedett (Farmer 1996: 106). A vallás és a televíziózás kapcsolata
is ebben az időben változott meg.
Az állami televízió a függetlenség első húsz évében arra koncentrált, hogy egy
új, nemzeti magaskultúrát hozzon létre," amelynek az egyik fő célja a szekuláris
közszféra kialakítása lett volna. Ennek megfelelően nem sugároztak vallásokhoz
köthető programokat. A gazdasági nyitás azonban ebből a szempontból is komoly
változást hozott, ugyanis az állam hátrébb lépett a csatornák műsorának szabá¬
lyozásától, tehát lehetővé vált a hinduizmushoz köthető tartalmak készítése és
fogyasztása is. A szekuláris tartalmak kizárólagosságában a fordulópontot egyér¬
telműen a később tárgyalt Rámájana-, illetve Mahábhárata-sorozatok jelentették
az 1980-as évek végén. A hindu mitológia legfontosabb eposzait ábrázoló sorozatok
nemcsak abból a szempontból számítottak mérföldkőnek, hogy révükön megjelent
a hindu mitológia a képernyőn, de felhívták a figyelmet az ezzel kapcsolatos hatal¬
mas társadalmi igényre is. Napjainkra már kifejezetten nagy piaci részesedésük
van a kizárólag vallásos tartalmakat sugárzó adóknak is, amelyek gyakran egy¬
egy guruhoz vagy szektához köthetőek (Dubey 2019). Mi több, a vallási alapon
működő cenzúra is visszatért, habár ellentétes előjellel. Míg a kilencvenes évekig
nem sugároztak vallásos tartalmakat, napjainkra a vallásos érzelmeket esetlege¬
: Valójábana csatorna neve is erre utal, hisz a dúrdarsan szó egy szanszkrit eredetű neologizmus
a hindí nyelvben, amely televíziót jelent.
13