Oldal 14 [14]
HINDUIZMUS ÉS A MÉDIA A 21. SZÁZADBAN
jelentős hatással voltak a hétköznapi vallásgyakorlásra vagy a vallásnak a médiában
betöltött szerepére és az ikonográfiai fejlődésre.
A hinduizmus modern vizuális kultúrájának kialakulásában nagy befolyással
bírt a nyomdatechnológia fejlődése és az ehhez kapcsolódó naptárművészet.
A 19-20. század fordulóján több indiai nyomda vallásos, mitológiai tartalmú
képek tömegnyomtatásába fogott. Az istenábrázolások sokszorosítása egyrészt
egyfajta ikonográfiai standardizációhoz vezetett, ugyanis India-szerte hasonló
módon kezdték el ábrázolni az istenségeket. Másrészt pedig ezek a standardizált
ábrázolások szélesebb társadalmi rétegek számára is elérhetővé váltak, ugyanis bár
általában kaszthoz és nemhez kötött az, hogy ki teheti be a lábát a templomba, de
a sokszorosított képek birtoklásával kapcsolatban ez a tabu nem áll fenn, így azok
is részesülhetnek a darsanban, akik hagyományosan nem vehettek ebben részt,
például az alsóbb társadalmi rétegek, illetve a nők (Brosius 2005: 102). Az, hogy
olcsó és széles körben elérhető nyomtatott istenábrázolások készültek, a darsan
természetét is megváltoztatta, hiszen innentől fogva az istenségek könnyebben
hozzáférhetőek és , hordozhatók" lettek. A híveknek többé már nem a templomokba
kellett járni ahhoz, hogy az isten darsanjában részesülhessenek, hanem elegendő
volt ezeket a hordozható képeket akár otthon, vagy útközben megtekinteniük.
Hasonlóan fontos paradigmaváltást jelentett a mozgókép megjelenése. A film
elterjedésével a darsan élménye alapvetően megváltozott: immáron az emberek
nemcsak statikus szobor vagy kép formájában, hanem mozgóképen is viszontlát¬
hatták az isteneket. Az istenek filmes ábrázolása meglehetősen hosszú múltra tekint
vissza, ugyanis az indiai mozi története lényegében egyidős az indiai mitológiai
témájú filmgyärtässal. Dadasaheb Phalke [Dädäszäheb Phälke], az első indiai
filmkészítő az 1910-es években látott egy Jézus életéről szóló filmet, amely arra
inspirálta, hogy az indiai mitológia történeteit is filmre vigye. A film ekkoriban
kifejezetten agyarmatosítók médiumának számított Indiában, és a külföldön készült
filmeket csak egy szűk, elit réteg fogyasztotta. Phalke azonban karrierje során több
mint száz hindu mitológiai témájú történetet vitt filmvászonra, amelyek ezt teljesen
megváltoztatták. Mivel némafilmjeit a nemzeti angol helyett India vernakuláris
nyelvein reklámozta, és gondoskodott arról, hogy művei a legtávolabbi falvakba is
eljussanak, ezért sikerült egy új közönséget is kialakítania. Ezek a nézők egészen
másként fogadták a filmeket, mint a nagyvárosi közönség. A kisvárosi és falusi né¬
zők nem a nyugatias értelmiség sorából kerültek ki, így sokkal kevésbé kritikusan
viszonyultak a vallásossághoz és a filmekhezis, és a hit szemszögéből közelítették
meg a történeteket. Annak ellenére, hogy a későbbiekben a mitológiai filmek ve¬
szítettek a népszerűségükből, Phalke hozzájárulása elévülhetetlen, hisz nemcsak
az indiai filmgyártás alapjait rakta le, de megalapozta a mozi és a formálódó indiai
nemzettudat kapcsolatát is (Lutgendorf 2002: 12). A függetlenségi mozgalom
idején gyakran mitológiai köntösbe öltöztetve jelentek meg a nemzeti egységet és
függetlenséget hirdető allegóriák, a mozi, és különösen az indiai történelemről és
vallásokról szóló filmek pedig idővel a nemzeti identitás építésének fontos elemévé
váltak, amelyről a továbbiakban részletesen beszélünk.
12