Page 147 [147]
OCR
V. KONKLÚZIÓK ÉS KITEKINTÉS: AUTENTIKUS ÉLET AZ INTERNETEN? " 145 tette a testsémájába. A videóbeszélgetések és konferenciák akkor tudnak igazán valóságosként hatni a résztvevők számára, ha csupán az interakciók keretét biztosítják, azt a színpadot, ahol akommunikációk végbemehetnek, ám maga a technika inkább a háttérbe vonul. Ezen interakciós formáknak tehát a háttérviszony kialakítása volna a céljuk, ugyanakkor ezen ideált a jelenlegi alkalmazások és megoldások csak korlátozott mértékben tudják megközelíteni. Áttörés e téren leginkább a stabil virtuálisvalóság-alapú megoldásokkal várható. Az online társkeresés és a közösségi média esetében a felhasználó szigorú értelemben véve a készülékével és a szoftverrel folytat interakciöt, ami alteritäsi viszonyra utal (technika mint másik), ugyanakkor ezen esetek jelentős mértékben különböznek a klasszikus ihde-i példáktól, amelyek kapcsán kizárólag az áll a középpontban, hogy a technikai eszközök rendelkeznek bizonyos önálló mozgással és autonómiával, és ezért mint másikak jelennek meg a felhasználó számára, aki interakcióba lép velük. A digitális média elhozta azonban azt a lehetőséget, hogy magával a technikai artefaktummal tiszta alteritási viszonyban álljunk, ám közben ne csak az eszközzel folytassunk interakciót, hanem távollevő másokkal is, pontosabban azért tudunk másokkal kommunikálni, mert az eszközzel/szoftverrel is kommunikálunk. Későbbi írás tárgya lehetne, hogy ez a forma — amikor az alteritási viszony a , hátán hordozza" a személyek közti interakciót, vagyis a távollevő emberek közötti interakciót a technika és ember viszonyában megjelenő alteritási viszony közvetíti — vajon az alteritási reláció alváltozataként vagy — Ihde-n túlmutatva — önálló kategóriaként értelmezendő. Érdekes módon az online társkeresésre szakosodott alkalmazások és a közösségi média platformjai felhasználhatók hermeneutikai összefüggésben is, például a felhasználó , értékének" felmérése céljából. Ekkor a lájkok és a matchek száma arról ad valamiféle tájékoztatást, hogy mennyire sikeres az egyén énbemutatása, mennyire tartják szellemesnek, mennyire kedvelik mások, mekkora a népszerűsége vagy az , értéke" a párválasztási piacon — kétségkívül, ily módon egyoldalú, leegyszerűsítő vagy egyenesen szisztematikusan torzított információkra tesz csupán szert a cselekvő, de ez nem változtat azon, hogy ezeket a pozitív vagy negatív előjelű ismereteket jó néhányan komolyan veszik és beépítik az énképükbe. Az ember és a technikai eszközök konkrét viszonyain túl arra a kérdéskörre is érdemes kitérni, hogy milyen összkép bontakozik ki a mediatizált életvilággal kapcsolatban: a szemügyre vett jelenségek és tevékenységek vajon igazolják vagy cáfolják Borgmann és Heidegger borúlátó diagnózisait? Vannak arra utaló jelek, hogy az IKT-eszközöket a felhasználóik célzatosan a világ és önmaguk feletti ellenőrzés fokozására használják. Például gyorsabban el tudnak érni velük másokat, jobban kézben tudják tartani a saját teljesítményüket a self-tracking révén, jobban tudják kontrollálni az énbemutatásukat, a közösségi médiát a saját narcisztikus szempontjaik alapján használják — ezek és más hasonló esetek a techni
