Page 147 [147]
V. KONKLÚZIÓK ÉS KITEKINTÉS: AUTENTIKUS ÉLET AZ INTERNETEN? " 145
tette a testsémájába. A videóbeszélgetések és konferenciák akkor tudnak igazán
valóságosként hatni a résztvevők számára, ha csupán az interakciók keretét biz¬
tosítják, azt a színpadot, ahol akommunikációk végbemehetnek, ám maga a tech¬
nika inkább a háttérbe vonul. Ezen interakciós formáknak tehát a háttérviszony
kialakítása volna a céljuk, ugyanakkor ezen ideált a jelenlegi alkalmazások és
megoldások csak korlátozott mértékben tudják megközelíteni. Áttörés e téren
leginkább a stabil virtuálisvalóság-alapú megoldásokkal várható. Az online társ¬
keresés és a közösségi média esetében a felhasználó szigorú értelemben véve a ké¬
szülékével és a szoftverrel folytat interakciöt, ami alteritäsi viszonyra utal (tech¬
nika mint másik), ugyanakkor ezen esetek jelentős mértékben különböznek
a klasszikus ihde-i példáktól, amelyek kapcsán kizárólag az áll a középpontban,
hogy a technikai eszközök rendelkeznek bizonyos önálló mozgással és autonó¬
miával, és ezért mint másikak jelennek meg a felhasználó számára, aki inter¬
akcióba lép velük. A digitális média elhozta azonban azt a lehetőséget, hogy ma¬
gával a technikai artefaktummal tiszta alteritási viszonyban álljunk, ám közben
ne csak az eszközzel folytassunk interakciót, hanem távollevő másokkal is, pon¬
tosabban azért tudunk másokkal kommunikálni, mert az eszközzel/szoftverrel
is kommunikálunk. Későbbi írás tárgya lehetne, hogy ez a forma — amikor
az alteritási viszony a , hátán hordozza" a személyek közti interakciót, vagyis a tá¬
vollevő emberek közötti interakciót a technika és ember viszonyában megjelenő
alteritási viszony közvetíti — vajon az alteritási reláció alváltozataként vagy —
Ihde-n túlmutatva — önálló kategóriaként értelmezendő. Érdekes módon az on¬
line társkeresésre szakosodott alkalmazások és a közösségi média platformjai
felhasználhatók hermeneutikai összefüggésben is, például a felhasználó , értéké¬
nek" felmérése céljából. Ekkor a lájkok és a matchek száma arról ad valamiféle
tájékoztatást, hogy mennyire sikeres az egyén énbemutatása, mennyire tartják
szellemesnek, mennyire kedvelik mások, mekkora a népszerűsége vagy az , értéke"
a párválasztási piacon — kétségkívül, ily módon egyoldalú, leegyszerűsítő vagy
egyenesen szisztematikusan torzított információkra tesz csupán szert a cselekvő,
de ez nem változtat azon, hogy ezeket a pozitív vagy negatív előjelű ismereteket
jó néhányan komolyan veszik és beépítik az énképükbe.
Az ember és a technikai eszközök konkrét viszonyain túl arra a kérdéskörre
is érdemes kitérni, hogy milyen összkép bontakozik ki a mediatizált életvilággal
kapcsolatban: a szemügyre vett jelenségek és tevékenységek vajon igazolják vagy
cáfolják Borgmann és Heidegger borúlátó diagnózisait? Vannak arra utaló jelek,
hogy az IKT-eszközöket a felhasználóik célzatosan a világ és önmaguk feletti
ellenőrzés fokozására használják. Például gyorsabban el tudnak érni velük máso¬
kat, jobban kézben tudják tartani a saját teljesítményüket a self-tracking révén,
jobban tudják kontrollálni az énbemutatásukat, a közösségi médiát a saját nar¬
cisztikus szempontjaik alapján használják — ezek és más hasonló esetek a techni¬