Page 126 [126]
OCR
124 + Az ELETVILAG MEDIATIZALODASA a kerékpárosok az applikáció segítségévek rögzítik az útjukat — azonban az utak adatosítása átalakítja az élményt. A digitális információk befolyásolják ugyanis, hogy miként élik meg a felhasználók a tereiket, testüket, mozgásaikat, tevékenységeiket, és általában, miként észlelik önmagukat és a világot (Sumartojo és mtsai. 2016, 35). A materiális és az immateriális tehát szorosan egybefonódik egymással. Kutatásuk résztvevői sisakjukra rögzített videókamerával vették fel egy tipikus útjukat, hogy aztán a felvételt a kutatókkal közösen megnézzék és megvitassák. Az utak rögzítése a Straván mindegyik kutatási alany számára fontos volt, mert úgy tudták valóban valósként felfogni — és fordítva, ha technikai nehézségek merültek fel a kerékpárosút rögzítésével, feltöltésével kapcsolatban, az jellemzően bosszúságot, csalódást okozott (Sumartojo és mtsai. 2016, 36). A kompetitív aspektus szinte mindenki számára fontos volt, ám nem feltétlenül társas összefüggésben, ugyanis voltak olyan alanyok, akik elsősorban önmagukkal versenyeztek, nem másokkal (Sumartojo és mtsai. 2016, 36). A Strava befolyásolta, hogy miként élték meg a felhasználók a kerékpárút térbeliségét. Mivel jellemzően úgy kerékpároztak, hogy közben a kijelzőt is látták, ezért a teret datafikálva észlelték, vagyis az adatok szűrőjén keresztül. Például a sebesség alapján vagy az alapján, hogy mekkora távot tettek meg addig és mennyi van még hátra. A biciklizés datafikáltsága azonban nem járt együtt a testi-érzéki aspektus eltűnésével, mert a kerékpározás továbbra is intenzív testi-érzéki élményt jelentett számukra. Ezt illusztrálja az egyik interjúalany, aki a videófelvételek visszanézése során intenzíven gesztikulált a kezével és hangutánzó hangokat adott ki, amikor például a sebességét, az útviszonyokat vagy az út emelkedését-lejtését szándékozott viszszaadni. Az, hogy az alany a szisztematizált és racionális nyelvi leírás helyett a testi megnyilvánulásokkal erőteljesen kísért ábrázolást választotta, Sumartojo és munkatársai (2016) szerint arra utal, hogy a kerékpározás a datafikáltsága mellett is intenzíven affektív élmény. Egy másik interjúalany számára a mindennapi kerékpáros ingázás nem annyira öröm forrása, hanem inkább kemény munkát jelent, mivel napi 70 kilométert tesz meg (35 km-t oda és vissza). Számára a távolságot megjelenítő alkalmazásfelület arra volt jó, hogy a szenvedés mértékét kordában tartsa azáltal, hogy a 35 kilométeres távot kisebb szakaszokra osztotta, melyekre aztán a figyelmét és energiáit összpontosította. Eközben pontosan tudta, hogy mekkora távot kell még megtennie, és hogy ez várhatóan mennyi időbe telik (Sumartojo és mtsai. 2016, 37). Mindkét esetben a terek affektív észlelése datafikált módon ment végbe, ami a valós terek hibridizált (digitális és materiális) megtapasztalását eredményezte. A kerékpározás Strava által lehetővé tett önmonitorozása azonban Sumartojo és szerzőtársai szerint nemcsak a terek jelenbeli észlelésére van hatással, hanem a múlt és a jövő értelmezésére és elgondolására is. A felhasználók ugyanis impliciten vagy expliciten, de rendelkeztek valamiféle jövőképpel: szerették volna fej
