Oldal 108 [108]
106 + Az ELETVILAG MEDIATIZALODASA
ha az algoritmus olyan tartalmakat kínál a felhasználónak megtekintésre, amelye¬
ket az relevánsnak, érdekesnek, izgalmasnak tart. Algoritmikus szelektálásra azért
van szükség, mert több az adat az adatbankokban (a , raktárakban"), mint ameny¬
nyit a felhasználók be tudnának fogadni (Hogan 2010, 381).
A közösségi média közönségei is eltérést mutatnak a mindennapi alakítások
közönségeitől. Az alakításaink közönségét a , barátaink", , ismerőseink" vagy
,követőink" alkotják, azonban ezek valójában nagyon heterogén kategóriák.
A barátok vagy követők címszava valójában olyan személyeket jelöl, akikkel a fel¬
használó a legkülönfélébb viszonyban állhat (tényleges barát, családtag, munka¬
helyi ismerős, felettes, szomszéd, volt osztálytársak, szabadidős tevékenységek
általi ismeretségek, rajongók stb.) (boyd 2007). Ily módon számos társadalmi
kontextus, társadalmi kör mosódik egybe e címkék alatt, s eltűnnek a köztük
lévő határok — köszönhetően annak, hogy az alapbeállításuk szerint az olyan
közösségimédia-platformok, mint a Facebook vagy az Instagram a feltöltött ké¬
peket, bejegyzéseket, kommenteket láthatóvá teszik az összes , barát" számára.
Alapbeállítás szerint minden ismerősnek hozzáférése van a felhasználó online
artefaktumaihoz, melyek igy dekontextualizälödnak, s mar nem kötődnek sajátos
szituacidkhoz, közönsegekhez, hanem csak az őket megosztó egyéni profilhoz.
Az egyén — egyéb beállítás hiányában — minden ismerős számára ugyanazon
artefaktumokat prezentalja (Hogan 2010, 383).
A kézénségek dekontextualizalodasa kapcsán felmerül a kérdés: ha ilyen erős
mértékben összemosódnak a kontextusok, miért nem következik be egyfajta kö¬
zösségimédia-paralízis, hogyhogy nem bénulnak le a felhasználók a megszégye¬
nüléstől való félelmükben, miért osztanak meg mégis tartalmakat? Hogan (2010)
válasza szerint azért, mert az artefaktumokat létrehozó felhasználónak ténylege¬
sen nem kell minden ismerősére, követőjére figyelnie, nem kell a megosztáskor
a közönség minden szegmensét szem előtt tartania. Ehelyett érdemes a teljes kö¬
zönségnek csupán két alcsoportjára ügyelnie: egyfelől azokra, akiknek egyfajta
idealizált elülső régiót és homlokzatot kíván prezentálni, akik tehát az alakítás
fő célpontjai, másfelől azokat, akikről tudja, hogy nekik ez az énbemutatás prob¬
lémás lenne valamilyen okból kifolyólag. Vagyis a felhasználóknak meg kell ta¬
lálniuk azt a legkisebb közös nevezőt a tartaoommegosztásaik során, amely meg¬
engedi számukra, hogy az általuk kívánt irány szerint jelenítsék meg magukat,
de oly módon, hogy az ne okozzon kárt az online homlokzatukon, mert nem áll
nyilvánvalóan szemben a második alcsoport tagjainak látásmódjával (Hogan
2010, 383).5 Ezek a problémák természetesen kevésbé merülnek fel akkor, ha
a felhasználók nem az alapbeállításokat veszik alapul, hanem erősebben törek¬
5 Példa: az ember nem a főnökének posztol a Facebookon, Iwitteren, hanem másokat tart szem
előtt, és bennük kíván pozitív benyomást kelteni, ugyanakkor ezt úgy teszi, hogy nem oszt meg olyan
tartalmat, amely a főnök (szülő, rokon stb.) szemében rossz fényt vetne rá.