Page 63 [63]
III. AZ ÉLETVILÁG MEDIATIZÁLÓDÁSA + 61
később is visszakereshető nyomai — ez a védettség a digitalis média korszakában
jelentős mértékben eltűnik, s a , fiatalos bolondozás" nyomai terhelő bizonyíté¬
kokká válhatnak (Couldry és Hepp 2017, 155-156).
A szocializáción túl a digitális infrastruktúra és az IKT-k amiatt is fontosak,
mert megváltoztatják az én számára az önmegjelenítés és az interakciók kontex¬
tusában rendelkezésre álló erőforrások készletét (Couldry és Hepp 2017, 157).
A digitalizáció folyamatával összefüggésben Couldry és Hepp az erőforrások
három típusát tárgyalják.
Az én számára rendelkezésre állnak — először is — narrációs erőforrások
(Couldry és Hepp 2017, 157). Az én narrációs erőforrásai (resources of self
narvation) olyan tényezőkre utalnak, amelyek az egyéni identitás elbeszélését se¬
gítik elő, illetve az identitás elbeszélésen keresztüli megalkotását. Az egyéni iden¬
titás létrehozásának igénye különösen a modernitásban vált fontossá, mivel
a megelőző korokban, így például a középkorban nem létezett a mai értelemben
vett individuumfogalom. Gurevics (1974, 253-275; 2003, 9-73) peldäul arról ír,
hogy ugyan ismerték a középkorban a személyiség fogalmát, melybe egyéni mo¬
tívumok is vegyülhettek, de a döntő tényező mégis az volt, hogy az emberek va¬
lamely — rendi konvenciók által körülírt — társadalmi kategória képviselőiként
tekintettek magukra. Az újkorban és a modernitásban ezzel szemben az egyéni
momentumok válnak meghatározóvá az identitás felépítésében, s így egyre erő¬
teljesebb igény jelenik meg az én elbeszélésére, ami miatt népszerűvé vált például
a napló-, a levél- és az önéletrajzírás műfaja. A mediatizáció digitális hullámában
az én számára újfajta erőforrások jönnek létre önmaga elbeszélésére. A cselekvők
immär kifejthetik ônmagukat blogbejegyzésekben, Twitter-tweetekben,
Facebook-bejegyzésekben, Instagram-posztokban (Couldry and Hepp, 2017:
158). Ezen új erőforrások megváltoztatják az énelbeszélések elérhetőségét és kö¬
zönségét. Couldry és Hepp helyesen mutat rá, hogy a korábbi formák is valami¬
lyen - elképzelt vagy valós — közönséghez szóltak, ám a mások hozzáférését még
viszonylag könnyű volt korlátozni (a naplót például el lehetett zárni). Ezzel szem¬
ben az online platformok énelbeszélései nyomokat hagynak maguk után, amelyek
— alapbeállításként — mások számára is hozzáférhetők, így a korábbi mértékű
kontroll nem lehetséges, bár azt sokan előnyként érzékelhetik, hogy az önmeg¬
nyilatkozások jóval több embert tudnak elérni (Couldry és Hepp 2017, 158).
A cselekvők ennek nagyon is tudatában vannak, és sokszor a cselekvésüket is
aszerint alakítják ki, hogy a fejükben ott van az őket megfigyelő online társaknak
a képe, vagyis ekkor olyan bejegyzéseket kívánnak létrehozni vagy olyan fotókat
megosztani, amelyeket sokan lájkolnak (Couldry és Hepp 2017, 159). Tehát
az IKT-k és az online platformok nemcsak közvetítik az ént, hanem a kiszélese¬
dett közönségre vonatkozó várakozás révén formálják a cselekvések menetét és
azt, hogy miként építik fel önmagukat a cselekvők. A jelenben az IKT-eszközök