Page 62 [62]
60 + Az ELETVILAG MEDIATIZALODASA
A felnövekvő gyermekek számára az is alapvető és korai tapasztalat, hogy
az online világban nyomokat hagynak maguk után. Ez is alapvető változás a ko¬
rábbi időszakokhoz képest, amikor legfeljebb az internethez nem csatlakozó
fényképezőgépek vagy videókamerák rögzíthették a gyerek képmását, de az ilyen
felvételek nem értek el szélesebb kört. A digitalizáció korszakában a gyerekek
belenőnek a közösségi médiába, s számukra természetes, hogy olyan nyomokat
(például képeket, hozzászólásokat) hagynak maguk után, amelyek mások szá¬
mára később is hozzáférhetők és megjegyzésekkel, lájkokkal értékelhetők
(Couldry és Hepp 2017, 152). A tinédzserkorban a barátokkal, osztálytársakkal
folytatott interakciók egyre fontosabbá válnak a szocializációban. Az SMS-ezés,
a chatelés, a közösségi média használata a fiatalok számára azt a lehetőséget kí¬
nálja, hogy az online terekben a felnőttvilág szigorú és gyakran nyűgösnek érzett
regulációitól és kényszereitől mentesüljenek, és ezt az érzést érdekes módon
akkor is át tudják élni, ha fizikailag egyébként olyan helyen vannak, amelyben
a felnőttek szabályai érvényesülnek (iskola, nyilvános terek, otthon stb.)
(Couldry és Hepp 2017, 152-153).
A gyermekek ugyan már korán tudatában vannak, hogy az online tevékeny¬
ségeik nyomokat hagynak, azonban ennek olyan továbbvezető következményei
vannak, amelyek további tanulási folyamatokat tesznek szükségessé a részükről.
Amikor a gyerekek a szemtől szembeni interakciók szituációjában goffmani
(2000) értelemben vett alakításokat visznek véghez, fel tudják mérni, hogy kik
alkotják az „itt &s most” szituäciöjaban a közönsegüket, &s alakitäsukat ehhez
igazítják; ezzel szemben az internetes posztjaik, hozzászólásaik és feltöltött fotó¬
ik a későbbiekben is elérhetők, kereshetők lesznek gyakran olyan emberek szá¬
mára is, akikről nem is gondolták volna. Vagyis a közönségük szinte kontrollál¬
hatatlanul kiszélesedik, ami számos bizonytalansággal jár együtt. Idővel termé¬
szetesen megtanul(hat)jak kezelni ezt a problémat — például a láthatóság
korlátozásával vagy megfontolt kommunikációval —, 4m ez pótlólagos reflexivi¬
tast igényel (Couldry és Hepp 2017, 153-154).
A fiatalokat és fiatal felnőtteket különösen érzékenyen érintik ezek a problé¬
mák, mert az életszakaszuk logikája épp a társadalmi szerepekkel való kísérletez¬
getésre és a határok tesztelésére ösztökéli őket. E tevékenységek is gyakran nyo¬
mokat hagynak az online térben, ami kockázatokat rejt magában, hiszen sok
munkáltató célzottan áttanulmányozza a hozzájuk jelentkezők vagy a munka¬
vállalóik közösségimédia-profilját helytelennek minősített magatartásformák,
attitűdök után kutatva. A digitális média korszaka előtt a tinédzser- és fiatalfel¬
nőtt-kor relatív védettséget nyújtott, viszonylag szabadon lehetett kísérletezgetni
és megtapasztalni, hogy melyik területen mennyi szabadságteret engednek a tár¬
sadalmi szabályok. A fiatalok csak korlátozottan számítottak beszámítóképesnek,
és a cselekvőkre rossz fényt vető incidenseknek jellemzően nem maradtak évekkel