Page 61 [61]
III. AZ ÉLETVILÁG MEDIATIZÁLÓDÁSA + 59
4. Az én átalakulása a mediatizáció hatására
A tudás létrehozásának megváltozott körülményei a mediatizáció elmélete szerint
hatással vannak az én mozgásterére, lehetőségeire, az általa felvett szerepekre, sőt
a felépülésének módjára is. E szempontból alapvető jelentőségű fejlemény volt
a 2000-es közepétől, hogy az interneten a statikus honlapokról fokozatosan át¬
tevődött a hangsúly az olyan oldalakra, platformokra, majd alkalmazásokra,
amelyek a felhasználók inputját is lehetővé, sőt szükségessé tették (például a kö¬
zösségi médiában). A növekvő interaktivitás megváltoztatja nemcsak a társadal¬
mi cselekvők lehetőségfeltételeit (Couldry és Hepp 2017, 145). A mediatizáció és
digitalizáció énre gyakorolt hatásának felvázolása előtt szükséges az én fogalmát
röviden szemügyre venni. Az én Couldry és Hepp felfogásában nem statikus
entitás, nem valami eleve adott létező, amelyre különféle külső szereplők és té¬
nyezők hatással vannak, hanem mindig is dialogikusan jön létre: azáltal, hogy
folyton interakcióban áll másokkal (vagy technikai eszközökkel), hogy társaival
állandóan jelentéseket, értelmezéseket egyeztet, illetve hogy magával is gyakran
párbeszédet folytat. Az én folyton mozgásban van, , képződésének" folyamata
soha nem zárul le. Az én e processzuális felfogását szükséges alapul venni, s
amennyiben az én folyton létrejövőben van, szükséges e folyamat — változó —
körülményeit is szemügyre venni (Couldry és Hepp 2017, 148).
A mediatizáció digitalizációs szakasza a szocializáció folyamatában is alapve¬
tő átalakulásokat hozott. Az elektronikus média jelenléte a felcseperedő gyerekek
életében nem az elmúlt egy-két évtized újdonsága, hiszen a 20. században példá¬
ul a rádiós és televíziós műsorok kínáltak számukra a fantáziájukat megragadó
tartalmakat. Ezek az elektronikus médiumok azonban nem befolyásolták kife¬
jezetten erősen a (család és a kortárscsoportokban zajló) elsődleges és a (különfé¬
le, például oktatási vagy munkahelyi intézményekben végbemenő) másodlagos
szocializációt, mivel mindkét szinten a szemtől szembeni kommunikáció volt
az előtérben, vagyis a normákat, értékeket, szerepfelfogásokat és ismereteket dön¬
tően mediális közvetítés nélkül sajátították el agyerekek (Couldry és Hepp 2017,
149). A helyzet ma annyiban más, hogy a digitális médiumok már nemcsak kész
tartalmakat közvetítenek, hanem lehetővé teszik a cselekvők folyamatos egymás¬
hoz kapcsolódását, hogy folytonosan jelen legyenek egymás számára. A kisgyer¬
mekek már korán megtapasztalják, hogy lehetséges a távollevő szülőjükkel (videó)
telefonálni, később esetleg saját okostelefont is kapnak, amit megtanulnak hasz¬
nálni. Vagyis az IKI-k mögött meghúzódó infrastruktúra egyre növekvő mér¬
tékben feltétele annak, hogy szülők és gyermekek érezzék egymás jelenlétét.
A digitális eszközök emellett a gyermekek szocializációja számára oly fontos já¬
téktevékenységet is megváltoztatja, mivel egyre fontosabbak lesznek az interaktív
képernyőn folytatott játékok (Couldry és Hepp 2017, 150).