Seite 52 [52]
OCR
50 + Az ELETVILAG MEDIATIZALODASA csupán azt a zónát jelenti, amely nemcsak látható, hallható vagy más módon észlelhető, hanem fizikailag elérhető, azaz a cselekvő által manipulálható (Schutz és Luckmann 1973, 41-45). Azt mar a szerzőpáros (és feltételezhetően köztük inkább Luckmann) is látta, hogy a technika és akommunikációs eszközök fejlődése nagy változásokat hozott a hatókör és a hozzáférhetőség tekintetében. Az olyan eszközökkel, mint a ballisztikus rakéták, a telefon vagy a televízió lehetségessé vált a hatókör kitágítása. Emiatt szükséges bevezetni a primer és a szekunder hatókör és az elsődlegesen és másodlagosan bozzáférbető világ megkülönböztetését. A primer hozzáférhetőség a korábbiakkal összhangban arra utal, ami észlelhető egy adott pontról, míg a primer hatókör mindarra, ami fizikailag épp elérhető a cselekvő számára. A primer hozzáférhető szférának a primer hatókör mindiga részét képezi. A szekunder hozzáférhetőség zónája Schütz és Luckmann szerint a potenciálisan észlelhető dolgokat jelenti (például a telefonálás vagy televíziózás révén), ? míg a szekunder hatókör a cselekvési lehetőségek technikák általi kiterjesztését jelenti (példa lehet ismét az interkontinentális ballisztikus rakéta). A kettő viszonya azonban korántsem olyan egyértelmű, mint a primer fogalmak esetében, mivel a szekunder páros viszonya nem egyértelműen az egymásba dobozolódásé: elképzelhetők olyan esetek, amikor a szekunder hatókör valamely eleme nem része a szekunder hozzáférhetőség zónájának, " illetve olyanok is, amikor az érzékek számára szekunder módon hozzáférhető észleletek a cselekvés számára szekunder szinten sem befolyásolhatók" (Schutz és Luckmann 1973, 44-45). Schütz és Luckmann gondolatai ugyan hasznosak, azonban az életvilág mély mediatizációjának korában kiegészítendők és módosítandók új szempontokkal — már csak azért is, mert a fogalmiságuk egy olyan korszakban alakult ki, amikor a mély mediatizáció még jóval kevésbé bontakozott ki, mint a jelenben. Az utóbbi hozzávetőlegesen két-három évtizedben a különféle médiumok átalakították a társadalmi világ téri viszonyait. Ahogyan arról korábban szó volt (71. I. fejezet) Zhao (2004) gondolatai kapcsán, az egymással a közös fizikai jelenlét viszonyában álló embertársak és az egyidejűséggel, ám fizikai távolléttel jellemezhető kortársak mellett a mediatizált embertársak kategóriája is megjelent: az olyan 2 Schütz és Luckmann nem emeli ki, azonban a telefonbeszélgetés egyszerre illusztráló példája a szekunder hozzáférhetőségnek és azon belül a szekunder hatókörnek, mert amikor valakivel telefonon beszélünk, egyúttal cselekszünk is, hatunk a másikra. (A televízió a maga egyoldalú kommunikációjával azonban csupán az érzékek számára másodlagosan hozzáférhető zónára utal, mivel megmutat távoli dolgokat, de azokra nem tud a cselekvő hatni.) 3 Az interkontinentälis ballisztikus rakéta jelenthet példát erre abban az esetben, ha pontosan nem tudni, hol fog becsapódni (vagyis adott a távolba cselekvés lehetősége, ugyanakkor ez a távoli hely nem érzékelhető). 5 A televízió hozható fel ismét példaként: láthatók, hallhatók, deakommunikáció egyoldalúsága miatt a néző által nem manipulálhatók a távoli dolgok.
