Seite 51 [51]
OCR
III. AZ ÉLETVILÁG MEDIATIZÁLÓDÁSA + 49 3.2. A térbeliség és a helyek érzékelésének átalakulása a mediatizáció hatására Amennyiben a fenomenológiai nézőpont az emberi tapasztalatokat leíró tudományos nézőpont, úgy kitüntetetten fontos szempont lenne számára a térbeliség tapasztalatának értelmezése. Ez a fenomenológia filozófiai elméleteiben nem maradt el (Schmitz 2007; Merleau-Ponty 2012), azonban a szociológiai fenomenológiai megközelítésekben a térbeli viszonyok jelentősége alulmarad az időének. Az alábbi fejtegetéseket az a meggyőződés vezérli, hogy a térbeliségnek az életvilág dimenziójaként ugyanakkora jelentősége van, mint a temporalitásnak. A társadalmi világ mediatizációja a téri tapasztalatokra is hatással van, aminek értelmezéséhez szükséges először is szemügyre venni, hogy miként szemlélte a klasszikus fenomenológiai szociológia a térbeliséget, illetve hogy ezen túlmenően milyen változásokat hozott a mediatizáció, és milyen kiegészítő nézőpontokra van szükség emiatt. Schütz és Luckmann a cselekvői nézőpontot veszik alapul, és ennek során — az időbeliség viszonyaihoz hasonlóan — a cselekvői elérhetőség játszik kitüntetett szerepet számukra. A mindennapi élet valóságában az , itt és most" jelenti azt a kiindulópontot, ahonnan a testtel és tudattal rendelkező cselekvő a világot érzékeli. Az itt és most térbeli aspektusát Schütz és Luckmann két fogalom, a hozzáférhető világ (world within actual reach) és a hatókör (zone ofoperation) kapcsán fejti ki. A hozzáférhető világ az életvilág azon szegmense, amely közvetlenül elérhető a tapasztalás számára: magában foglalja mindazt, amit épp aktuálisan észlelnek, illetve azokat az objektumokat is, amelyeket intenzív figyelés által észlelhetnének (Schutz és Luckmann 1973, 36-37). Mindaz része a hozzaférheté világnak, ami bizonyos időben és helyen lévő cselekvő vizuális vagy hallási észlelési mezőjének határain belül van (ez igaz a többi érzékre is): vagyis mindaz, ami látható és hallható (vagy szagolható stb.) valamely térben-időben meghatározott pontból kiindulva, vagy látható, hallható volna, ha figyelmesen néznének, hallgatnának. Az ilyen észleletek között lesznek olyanok, amelyek közeliek, mások ugyan láthatók, hallhatók (volnának), de a cselekvő testéhez képest távolabbiak (például látom és hallom a vonatot a távolban). Az egyének életrajzi sajátosságai miatt vannak olyan helyek, melyeket korábban felkeresett, és amelyek könnyen újra elérhetők számára, míg mások nehezebben. A cselekvő a tudáskészlete alapján ama helyekkel kapcsolatban is él feltételezésekkel, amelyeket még sohasem keresett fel: valószínűsíti, hogy egyeseket könnyebben, másokat nehezebben tudna meglátogatni és így a hozzáférhetőség aktuális szférájának részévé tenni (Schutz és Luckmann 1973, 38-40). A hozzáférhető világon belül külön zónát képez az a szegmens, amelyre a szubjektum közvetlenül hatni tud cselekvésével, ez a hatókör. A hozzáférhető világhoz hasonlóan ennek is az emberi test áll a középpontjában, ám a hatókör
