Page 52 [52]
50 + Az ELETVILAG MEDIATIZALODASA
csupán azt a zónát jelenti, amely nemcsak látható, hallható vagy más módon
észlelhető, hanem fizikailag elérhető, azaz a cselekvő által manipulálható (Schutz
és Luckmann 1973, 41-45). Azt mar a szerzőpáros (és feltételezhetően köztük
inkább Luckmann) is látta, hogy a technika és akommunikációs eszközök fej¬
lődése nagy változásokat hozott a hatókör és a hozzáférhetőség tekintetében. Az
olyan eszközökkel, mint a ballisztikus rakéták, a telefon vagy a televízió lehet¬
ségessé vált a hatókör kitágítása. Emiatt szükséges bevezetni a primer és a sze¬
kunder hatókör és az elsődlegesen és másodlagosan bozzáférbető világ megkülön¬
böztetését. A primer hozzáférhetőség a korábbiakkal összhangban arra utal, ami
észlelhető egy adott pontról, míg a primer hatókör mindarra, ami fizikailag épp
elérhető a cselekvő számára. A primer hozzáférhető szférának a primer hatókör
mindiga részét képezi. A szekunder hozzáférhetőség zónája Schütz és Luckmann
szerint a potenciálisan észlelhető dolgokat jelenti (például a telefonálás vagy
televíziózás révén), ? míg a szekunder hatókör a cselekvési lehetőségek technikák
általi kiterjesztését jelenti (példa lehet ismét az interkontinentális ballisztikus
rakéta). A kettő viszonya azonban korántsem olyan egyértelmű, mint a primer
fogalmak esetében, mivel a szekunder páros viszonya nem egyértelműen az egy¬
másba dobozolódásé: elképzelhetők olyan esetek, amikor a szekunder hatókör
valamely eleme nem része a szekunder hozzáférhetőség zónájának, " illetve olya¬
nok is, amikor az érzékek számára szekunder módon hozzáférhető észleletek
a cselekvés számára szekunder szinten sem befolyásolhatók" (Schutz és
Luckmann 1973, 44-45).
Schütz és Luckmann gondolatai ugyan hasznosak, azonban az életvilág mély
mediatizációjának korában kiegészítendők és módosítandók új szempontokkal
— már csak azért is, mert a fogalmiságuk egy olyan korszakban alakult ki, amikor
a mély mediatizáció még jóval kevésbé bontakozott ki, mint a jelenben. Az utób¬
bi hozzávetőlegesen két-három évtizedben a különféle médiumok átalakították
a társadalmi világ téri viszonyait. Ahogyan arról korábban szó volt (71. I. fejezet)
Zhao (2004) gondolatai kapcsán, az egymással a közös fizikai jelenlét viszonyá¬
ban álló embertársak és az egyidejűséggel, ám fizikai távolléttel jellemezhető
kortársak mellett a mediatizált embertársak kategóriája is megjelent: az olyan
2 Schütz és Luckmann nem emeli ki, azonban a telefonbeszélgetés egyszerre illusztráló példája
a szekunder hozzáférhetőségnek és azon belül a szekunder hatókörnek, mert amikor valakivel telefo¬
non beszélünk, egyúttal cselekszünk is, hatunk a másikra. (A televízió a maga egyoldalú kommuni¬
kációjával azonban csupán az érzékek számára másodlagosan hozzáférhető zónára utal, mivel meg¬
mutat távoli dolgokat, de azokra nem tud a cselekvő hatni.)
3 Az interkontinentälis ballisztikus rakéta jelenthet példát erre abban az esetben, ha pontosan
nem tudni, hol fog becsapódni (vagyis adott a távolba cselekvés lehetősége, ugyanakkor ez a távoli
hely nem érzékelhető).
5 A televízió hozható fel ismét példaként: láthatók, hallhatók, deakommunikáció egyoldalúsága
miatt a néző által nem manipulálhatók a távoli dolgok.