Page 42 [42]
40 + Az ELETVILAG MEDIATIZALODASA
mediatizációt az életvilág médiával való áthatásának folyamataként értelmezik,
melynek alapján az életvilág struktúrái nem önmaguktól, spontán módon épük¬
nek fel, hanem mediális segítséggel.
A mély mediatizáció folyamata négy dimenzió alapján ragadható meg Couldry
és Hepp szerint. Először is, a közvetlen kommunikációról egyre nagyobb mér¬
tékben áttevődik a hangsúly a mediält kommunikäciökra, ami megmutatkozik
a mindennapokban az IKT-eszközök egyre gyakoribb és intenzívebb használa¬
tában. A mély mediatizálódásra utal másodszor, hogy a technikai eszközök (pél¬
dául az okostelefon) segítségével nagyon könnyen bevonhatók a múltbéli kom¬
munikációk a jelenbeli interakciókba (például arról a képről beszélgetünk vala¬
kivel, amit korábban átküldött egy chatalkalmazásban). Harmadrészt a média
megsokszorozza a szemtől szembeni interakciók lehetőségeit, hiszen sokkal több
minden tehető beszéd tárgyává (lásd például: kommunikáció a médiában látot¬
tak, hallottak, olvasottak alapján). Az előző három tendencia összekapcsolódik
egymással, ami — negyedsorban — azt vonja maga után, hogy a médiával való
érintkezés formálja az emberek értékeit, szokásait és normáit (Couldry és Hepp
2017, 28-29). A szerzöpäros tehät Ayaßhoz hasonlóan úgy látja, a Schütz által
leírt tipizációk, cselekvési sémák, tudások ma nagy mértékben azáltal formálód¬
nak, hogy médiatartalmakkal érintkezünk, médián keresztül kommunikálunk
másokkal, és hogy a mindennapi szemtől szembeni kommunikációs szituációkat
is mélyen áthatja a közvetítettség.
A mediatizáció és mély mediatizáció történetének részletes felvázolása előtt
Couldry és Hepp el kíván oszlatni néhány félreértést. A mediatizáció történelmét
szerintük nem szabad úgy felfogni, hogy a nagy korszakok egy-egy technikai
innovációhoz kötődnek. Marshall McLuhan (2001) nyomán szoktak például
Gutenberg-galaxisról beszélni, amely a nyomtatás feltalálásából és széles körű
elterjedéséből vezeti le az újkori és modern társadalmak jellegzetességeit. Ezzel
szemben Couldry és Hepp szerint a technikai innovációk ugyan valóban fonto¬
sak, de mindig lépésszerűen jönnek létre, mindig vannak előzményeik, ezért ha
mindenképp technikai eszközökhöz és a feltalálásához akarjuk kötni a korszakok
kezdetét, tisztában kell lennünk azzal, hogy az így megjelölt dátumok csupán
szimbolikusak. Emellett azt a félreértést is szükséges eloszlatni, hogy az egyik
médiával fémjelzett korszak egyszerűen leváltja a korábbi korszakot, azaz teljes¬
séggel helyettesíti. Nem arról van tehát szó, hogy amikor eljön az új szakasz, akkor
a korábbi formák eltűnnek, inkább arról, hogy az új korszakban ugyan megma¬
radnak a korábbi vívmányok is, de az új uralkodó elrendeződéshez igazítva, új
funkcióval ellátva (Couldry és Hepp 2017). De azt is fontosnak tartják, hogy
az egyes szakaszokban nem feltétlenül van domináns média, az újdonságot in¬
kább az jelenti, hogy az új és meglévő médiumok miként rendeződnek el, milyen
új kapcsolódási módok jelennek meg - ebből a szempontból az egyes találmányok