OCR Output

32 + AZ ELETVILAG MEDIATIZALODASA

1987, 38). Ahogy arra Max Weber (1987, 38) felhívta a figyelmet, a magányos
(nem társadalmi) cselekvésnek is van értelme a cselekvő számára (például ki¬
megy fát hasogatni, hogy befűthessen, mert fázik a házában), de még inkább
igaz az értelmesség szükségessége akkor, ha másokra vonatkoztatja a cselekvését.
Amikor az egyén a cselekvését mások viselkedéséhez vagy cselekvéséhez igazítja
(amikor többek között verseng, kooperál, kalkulál, gazdasági tranzakcióra lép
velük, vagy amikor szándékoltan utánozza őket), értelmeznie kell a mások ma¬
gatartását. Ezen értelmezés alapján tudja a cselekvő értelemteli módon megal¬
kotni a saját cselekvéstervét és végrehajtani a cselekvését. A társadalmi környe¬
zetben azonban a cselekvőknek nemcsak az embereket kell értelmezniük, hanem
például a többi ember által — a társadalmi kapcsolatok keretében -— létrehozott
tárgyakat, eszközöket is. Például valamely gép , csupán abból az értelemből ki¬
indulva értelmezhető és érthető, amelyet az előállító és felhasználó [...] emberi
cselekvés kölcsönzött (vagy akart kölcsönözni) neki" (Weber 1987, 40). De ha¬
sonlóan: a zsebünkben meglapuló papírfecnit pénzként kell értelmeznünk
ahhoz, hogy vásárolni szándékozzunk vele, és másoknak ahhoz, hogy elfogadják
fizetségként. Összefoglalva: az emberek hozzák létre a társadalmi valóságukat
az értelemtulajdonításaik és értelemteli cselekvéseik révén, ugyanakkor a társa¬
dalmi világ és az egyes elemei visszahatnak a cselekvésükre. A valóság társadal¬
milag felépített valóság, és csak mint ilyen képes befolyásolni az egyéni cselek¬
véseket (Berger és Luckmann 1998).

A fenomenológiai és megértő szociológia szerint tehát társadalmiság azáltal
jön létre, hogy a cselekvők folyamatosan értelmezik az őket körülvevő valóságot.
A társadalmi valóság folyamatos létrehozásához, az értelemteli viselkedéshez
(cselekvéshez) ezek alapján szükséges, hogy az egyének olyan tudással rendelkez¬
zenek, amely kompetens cselekvőkké teszi őket a környezetükben, amely tehát
alkalmassá teszi őket arra, hogy tájékozódjanak a világban. Személyes élettörté¬
nete és a másokkal folytatott interakciók során mindenki kialakítja a személyes
tudását, s az így lerakódott tudáskészletnek egy része egyedi, egy másik része
azonban közös vagy hasonlít a többiek tudáselemeihez.

Alfred Schütz, akit a fenomenológiai szociológia megalapítójának tartanak,
a következőképp jellemezte a cselekvők évek folyamán lerakódott tudáskészletét

(Schutz és Luckmann 1973). A tudásunk legfontosabb jellemzője, hogy prag¬

! Alfred Schütz életművéhez lásd Havrancsik Dániel kitűnő írásait (2020; 2018). Havrancsik
az életmű rekonstrukciója mellett arra is felhívja a figyelmet, hogy téves az a bevett kép, amely Schützöt
egyszerűen a fenomenológia szociológiai képviselőjeként tartják számon, mivel a fenomenológiai
nézőpont csupán az életmű második felében került nála a középpontba, és azon kívül egyéb intellek¬
tuális hatások is jelentékenyek voltak.

? Alfred Schütz, miután az USA-ba emigrált, Alfred Schutz néven publikált, viszont a magyarul
megjelent műveiben a neve ü-vel szerepel, akármelyik alkotói fázisból származik is a szóban forgó írás.
Ezt a különbséget megtartottam a hivatkozások kapcsán; tehát amikor az angol nyelvű publikációira