Oldal 33 [33]
III. Az életvilág mediatizálódása
Az alábbi fejezet arra vállalkozik, hogy az életvilág korszakos átalakulását, az új¬
kori mediatizálódási folyamatokat értelmezze. Ennek érdekében először a min¬
dennapi élet klasszikus fenomenológiai értelmezésének ismertetésére kerül sor,
többek között arra, hogy mi az életvilág fogalma, és mi az egyének értelmezési
teljesítményeinek a szerepe a mindennapi cselekvések kontextusában és a személy¬
közi észlelésben. A klasszikus fenomenológiai elmélet rendelkezik néhány szem¬
betűnő hiányossággal a mediatizált interakciók értelmezésével összefüggésben,
amelyekre részletesen kitér a fejezet, ahogyan az ezeket orvosolni szándékozó
újabb fenomenológiai megközelítésekre is. A fenomenológiai perspektíva bemu¬
tatása utána az életvilág mediatizálódásának elmélete kerül a középpontba, még¬
hozzá több vonatkozás kapcsán (történetiség, az idő és a terek, helyek megtapasz¬
talása, az adatok jelentősége, a szelf és a társadalmi csoportok eltérő felépülése).
Ennek során nagy mértékben fogok támaszkodni Nick Couldry és Andreas Hepp
könyvére (2017).
1. A fenomenológiai nézőpont: az életvilág felépülése és átalakulásai
A fenomenológiai gondolkodás a cselekvők és a (társadalmi) világ összefüggéseit
a köztük kibontakozó viszonyok és az értelmi folyamatok alapján kívánja meg¬
érteni. A fenomenológiai nézőpont az egyént állítja a középpontba, az individuális
értelemtételezéseket és cselekvéseket, melyek a társadalom létrejöttének alapját
jelentik e nézet szerint. A társadalom tehát értelmezési teljesítmény a fenomeno¬
lógiai szociológia számára, s következésképpen a fenomenológiai szociológiai
elemzések aziránt érdeklődnek, hogy miként értelmezik a cselekvők a valóságot,
és hogy e folyamatokból milyen életvilágbeli struktúrák épülnek fel (Schutz és
Luckmann 1973).
Felmerülhet a kérdés, hogy miért is oly fontos az értelemteliség és az értel¬
mezés a szociológiai elemzés számára. A fenomenológiai ihletésű és tágabban:
a megértő szociológiai megközelítések válasza erre az, hogy azért, mert az em¬
beri viselkedést csak akkor lehet cselekvésnek nevezni, ha annak a szóban forgó
magatartásnak van az azt végrehajtó egyén számára jelentése/értelme (Weber