Page 28 [28]
26 + AZ ELETVILÄG MEDIATIZÄLÖDÄSA
alacsonyfokú átalakítást eredményeznek, ugyanis az általuk lehetővé tett észlelet
— épp az eszközök inkorporációja miatt — nagyon hasonlít a mediálatlanul ész¬
lelhető valóságra (például a szemüveg arra, ahogyan látnánk, ha nem lenne rossz
a szemünk). Ezzel szemben a hermeneutikus viszony nagyobb fokú transzformá¬
ciót hajt végre, ugyanis az észleletünk tényleges tárgyai ebben a viszonyban (vagy¬
is a reprezentációk) már jelentősen különböznek a mediálatlan észleléstől.
A spektogram technikai eszköze például vizualizált formában fontos informáci¬
ókat nyújt az asztronómusok számára a távoli csillagok kémiai összetételéről, ami
azonban jelentősen eltér attól, ahogyan a csillagokat látjuk, ha rájuk nézünk.
Vagyis minél hermeneutikusabb a viszony, annál inkább a technikai artefaktum
határozza meg, hogy a valóság mely aspektusa és milyen módon válik érzékelhe¬
tővé a technikai közvetítés révén — és fordítva: minél hermeneutikusabb a vi¬
szony, annál szűkebb lesz a valóság lehetőségtere, amelyben megnyilvánul szá¬
munkra (a spektogram a csillagokat csak bizonyos adatokra redukálva reprezen¬
tálja). Ember és technikai eszköz mediált viszonyában a megtestesülés és
a hermeneutikus viszony valójában egy spektrum két szélső pólusa, melyek között
vannak ätmenetek (Verbeek 2001, 128-129).
A technika mediáló szerepe — vagyis, hogy a világ bizonyos aspektusait felerö¬
síti, másokat gyengíti, háttérbe szorítja -— azonban abból a szempontból is érdekes,
hogy a heideggeri technikaértelmezéssel szemben más perspektívát kínál. Ameny¬
nyiben ugyanis nem a monolit egységként felfogott technika áll a középpontban,
ahogy Heideggernél, hanem a konkrét technikai eszközökkel kialakított viszo¬
nyok, úgy világossá válik, hogy a technológia nem szükségszerűen redukálja a vi¬
läghoz füzödö viszonyunkat az ellenörzesre &s uralomra (Verbeck 2001, 130-131).
A világhoz és elemeihez fűződő viszony a technika hatására bizonyos esetekben
valóban eme égisz alatt jelenik meg, ám Ihde szerint a technika használata nem
feltétlenül jár együtt a kontrollt és uralmat célzó világértelmezéssel. Példaként
hozható fel, hogy az élő fát nem kell szükségszerűen potenciális tűzifaként vagy
bútoralapanyagként szemlélnünk akkor, amikor szemüveget vettünk fel. Vagy
modernebb technikai eszköz esetén: ha infravörös fényképészettel vizsgálják a fát,
az szolgálhatja azt a célt, hogy lássák, a fa belsejében mutatkoznak-e betegség jelei.
Ez esetben a technikai eszközök révén olyan új rétegei tárulnak fel a valóságnak,
amelyeket nem a kontrolláló logika alapján tapasztalunk meg (Verbeek 2001, 130).
A mediált ember-világ viszony kapcsán végül azt is fontos megemlíteni, hogy
a közvetítés nem már eleve létező entitások: az előzetesen adott szubjektum és
objektum között megy végbe, hanem a mediálás mindkét felet módosítja és for¬
málja. A technikai közvetítés által más az érzékelő szubjektum, ahogyan a világ is
meghatározott módon tárul fel számára e viszonyban (Verbeek 2001, 131).
A mássági viszony alapvetően különbözik a mediált viszonyoktól, mivel ez
esetben nem arról van szó, hogy az emberek valamilyen technikai eszköz által