Oldal 23 [23]
OCR
II. A TECHNOLÓGIA FILOZÓFIAI ÉRTELMEZÉSEI " 21 másokkal is értelemteli interakciót folytatunk. A futás például olyan tevékenység, amely olyasfajta low-érzetet nyújt, amelynek során a sportoló az erőfeszítések — és gyakran a fájdalom delíriuma — által képes megtapasztalni önmagát és határait, a környezetét, sőt valamiféle transzcendenciát is (Tijmes 2001: 24). A fokális dolgok és gyakorlatok előtérbe állítása (vagy legalább a fogyasztói logikát tükröző cikkek és tevékenységek mellé helyezése) egyéni szinten megoldhatónak tűnik. Ez tükröződik a különféle , kézműves" praktikák és tevékenységek előző évtizedben megfigyelhető reneszánszában, ugyanakkor a fokális logika társadalmi, azaz a makroszinten történő előtérbe helyezése és a modern technológiai rendszer megreformálása már komplexebb kérdés, melyre Borgmann-nak sincsenek meggyőző receptjei. Helyesen látja, hogy az egyéni szinten történő változások, melyek jellemzően vagy legalábbis sokszor a szabadidőre korlátozódnak, nem tudják a technológiai konstelláció egészét átalakítani. Emiatt szerinte szükség lenne a nyilvános szféra és a munka világa reformjára is. A szélesebb közvéleményben olyan diskurzusoknak kell kialakulniuk Borgmann szerint, amelyek a technológia reformját célozzák meg és hajlandók elfogadtatni az emberekkel ennek az esetleges gazdasági árát is. A gazdaság tekintetében pedig a nagy nemzetközi korporációk helyett a kisebb léptékű vállalkozások előtérbe kerülésére lenne szükség, mert ezek nagyobb eséllyel tudnak elrugaszkodni az eszközparadigma logikájától ( Tijmes 2001, 25—26). Amennyire vonzóak lehetnek ezek a kilátások, oly kevéssé tűnik valószínűnek, hogy meg fognak valósulni, hiszen mind a gazdaságnak, mind a közéletnek saját logikája és tehetetlenségi nyomatéka van (ráadásul nem világos, hogy a kis vállalatok miért tudnák függetleníteni magukat az eszközparadigma logikájától). Borgmann egyik kései művében egy újabb, az online világ megértése szempontjából érdekes fogalmi megkülönböztetést vezet be. Az 1999-es Holding on to Reality (Ragaszkodás a valósághoz) az információelmélet szempontjából értelmezi a technológiát, s benne a szerző az információk három fajtáját különíti el egymástól. Az emberiség történelmében a természetes információk vannak jelen a legrégebb óta. Ezek elsősorban az érzékszerveinkkel is felfogható információkat jelentik (például füst, felhők, sziklák), melyekhez viszonylag közvetlen viszonyunk van. A kulturális információk ellenben már absztrakciók, jelekké sűrített ismeretek (betűk, szövegek, vonalak, ábrák, zenei jelölések stb.). A kulturális információk már gyengítik a közösségek orális tradícióját, de megítélésük Borgmann-nál nem egyértelműen negatív, hiszen a kulturális jelek kódolása és dekódolása (például az írás-olvasás) is lehetővé tesz fokális tevékenységeket. A technológiai információ viszont immár függetlenítette magát a valóságtól, illetve a valóság helyére egy virtuális valóságot helyezett. A technológiai információ nem a valósággal kapcsolatos ismereteket, a rá vonatkozó cselekvési recepteket jelenti (mint a kulturális információ), hanem maga is valóságként lép
