Oldal 22 [22]
OCR
20 + AZ ELETVILAG MEDIATIZALODASA feltárulni a cselekvők számára. Ezzel szemben a modern technológia eszközei eltávolítanak a dolgoktól, nem ösztönöznek arra, hogy mélyebben rájuk hangolödjanak a cselekvök, hatäsuk inkäbb az, hogy felszinesse välik (disengagement) a viszony akülviläg elemeivel. A modern fütesi rendszereket kenyelmesebb igenybe venni, ugyanakkor megfosztják a felhasználóikat az értelemteli interakciók sokaságától és az anyagok megismerésének tapasztalatától. Borgmann szerint az értelmes élet projektje sérül azáltal, hogy a modern technikai eszközök (a fűtési rendszerekhez hasonlóan) kiágyazzák a felhasználóikat a dolgokhoz és embertársakhoz fűződő interakciós és perceptuálisan gazdag viszonyaikból (Borgmann 1984, 41-42). Az eddigiek segítenek megvilágítani Borgmann fokalis, avagy gyujtéponti dolgok (focal things) &s eszközök (devices) közti különbsegt£telet. A fokälis dolog valamely sajátos fizikai és társadalmi közeghez kötődik, megtapasztalni egyet jelent azzal, hogy testünket, érzékszerveinket felhasználva és társas interakciók révén foglalatoskodunk velük. A világhoz egészlegesebb viszony alakul ki ily módon, és a cselekvők képességei is sokrétűbbé váltak. Ezzel szemben a modern eszközök eltávolítanak minket a világtól, mivel csak felszínesebb viszonyt hoz létre a fogyasztói reláció, továbbá a társas interakciók is szegényesebbé válnak (Borgmann 1984, 42; Aporta és Higgs 2005, 741). Ilyen fokális dolog volt a kandalló, de akár a hagyományos kutak, a gótikus katedrálisok is — mindegyikük együtt járt sajátos (fókuszált) gyakorlatokkal, s összegyűjtötte, maga köré rendezte a társas interakciókat és tevékenységeket (mint a lencse a fényt a gyújtópontjában). A fokális dolgokkal való foglalatoskodás és a fokális gyakorlatok kétségkívül gyakran nem voltak kellemesek, hiszen erőfeszítést és fáradságot, időt és energiát igényelt a résztvevőktől, ám összességében Borgmann számára a pozitív vonások dominálnak. Borgmann terápiás javaslata is az eddigiek alapján érthető meg. Szerinte a fokális dolgokból és tevékenységekből érdemes kiindulni, minthogy ezek jelentik a fogyasztói logikát megtestesítő és kiszolgáló eszközparadigma ellenpontját. A jó élet feltétele szerinte, hogy részt tudjunk venni fokális gyakorlatokban, hogy fokális dolgokkal tudjunk foglalatoskodni, hogy a felületessé vált viszonyok mellett/helyett újból erőteljesen megjelenhessenek , mélyebb", , elmélyültebb" kapcsolódások az embertársakhoz és a fizikai környezet elemeihez. Kezdeni a személyes szinten lenne érdemes: vegyenek részt minél többen olyan tevékenységekben, amelyek igénybe veszik a figyelmüket, amelyek által fejlődnek a képességeik vagy gazdag interakciókra lépnek másokkal. Mások mellett ilyen tevékenységekként tartja számon Borgmann a futást, a kertészkedést, a főzést, az asztali társalkodást vagy a sporteseményeket ( Tijmes 2001, 25; Borgmann 1984: 23. fejezet). E tevékenységek értelmét az adja, hogy látszólag cél nélkül műveljük őket, kedvtelésből, de közben fejlesztjük önmagunkat, mélyebb önismeretre teszünk szert és/vagy
