Page 149 [149]
Az új vallási mozgalmak sokfélesége 147
Raja Yoga stb.). Az egyszemélyi vezető (vagy vezetői kör) által kialakított
szinkretikus jelentésrendszert (szegmenseit vagy egészét) átvéve a keresők új
irányba terelhettek életüket, és egész identitásukat előre létrehozott komple¬
xekre alapozhattäk (Wallis 1982, 25-27), melynek ätvetele gyors és intenzív
vallásos megújulási (reviatlization) élménnyel párosult.
Az utolsó stratégia az újradefiniálás megoldási irányát alkalmazta: módot
kínált arra, hogy az ezt választók teljesen átformálják a világról alkotott ké¬
pünket. Olyan alapvető fogalmak - mint a vallás és vallásosság, szent és profán,
tisztaság és tabuk, szent idő és tér (stb.), - leepitesevel ez a fajta megoldäskonst¬
rukció (coping) , üres vásznat" kínált, amelyen az egyén megfogalmazhatta saját
elképzeléseit, definícióit vagy akár nondefinícióit az őt körülvevő valóságról.
Az ennek során megszülető strukturálatlan jelentési rendszerek halmaza a
legszéleskörűbb individualizmus megélésére és a vallási tapasztalat maximális
hangsúlyára adott lehetőséget. Az új vallási mozgalmak jelenségcsoportjában
ez a stratégia alapozta meg a vallásos fandom kialakulását (Cusack - Kosnäc
2017, 1-13), a maguk módján vallásos szubkulturális mozgalmakat (Nemes
2023b, 79-101), a brikolazs (bricolage) jelenségét (Altglas 2014, 474-493), az
ateizmus és a nem-valldsossag (nonreligion), mint vallási rendszer jelenségét
(Smith - Halligan 2021, 85-110), toväbbä katalizälta az esemenyvalläsossäg
(Heidl 2017, 133-157), akväzi-valläsossäg, söt az összeesküves elmeletek valläsi
jellegének kialakulását is (Nemes 2023a, 91-119). Ezek a formációk ugyanazon a
funkciókat töltötték be, mint a korábbi vallási intézmények, ugyanakkor egyéni
szinten biztosítottak lehetőséget a környező világ és valóság újrahatározására,
totális szabadságot biztosítva a spirituális kísérletezés, fluiditás és individualitás
(esetenként a közöségi dimenzióval szembeni) megélésre.
Az említett öt stratégia különböző módokon, de ugyanarra a , spirituális
hontalanságra" és az ezek mögött álló jelentésrendszeri (meaning systems) krí¬
zisére adott választ. Mindegyikük alapvető egzisztenciális problémák mentén
határozta meg új jelentéseit, tipikusan a , Ki vagyok én?"; , Mi a célom?" és , Hová
tartozom?" költői kérdéseit felvetve, és ezekre alternatív választ biztosítva.
Stabil és intenzív vallási- és identitásrendszereket (vagy legalább ezek minimá¬
lis formáit) biztosítva a visszatérés és a reformálás stratégiái a hovatartozásra
helyeztek elsődleges hangsúlyt. Ezzel szemben reorientáció és az újradefiniálás a
célok és öndefiníciós rendszerek legszélesebb körű értelmezését tette lehetővé.
Végülaz újraalkotás ennek a képzeletbeli spektrumnak a közepén helyezhető el,
közel azonos mértékű hangsúlyt helyezve a hovatartozás artikulálására és az
intenzív személyes meggyőződések kifejezésére és megélésére. Az öt stratégia
közös metszeteként tehát általános jellemzőnek tekinthetjük azt, hogy egy
komplex jelentési krízisre adtak választ, mely során önigazolást nyújtottak,