Oldal 130 [130]
128 Figus-Illinyi Rita
az empátia, a szimpátia, a könyörület, a romantikus szerelem és az altruista
magatartás (Wade - Worthington 2003).
A megbocsátás folyamata lehet részlegesen vagy teljesen beteljesülő. Előbbi
lehetakár határozatlan nem megbocsátás, míg utóbbi semleges vagy akár pozitív
érzelmi beállítódást alakíthat ki a sérelmet elkövetővel szemben (Worthington
- Scherer 2004). A nem megbocsátás értelmezhető egyfajta stresszreakcióként
(Berry - Worthington 2001). Lazarus és Folkman sémája alapján a határok átlé¬
pése a stresszreakcióban lehet a stresszor, a kognitív értékelés következménye,
pedig a sérelem által kiváltott fájdalomérzet. Ez az értékelés okozhat fiziológiai,
kognitív, motivációs, viselkedéses és erzelmi stresszreakciöt (Lazarus - Folkman
1984). A megbäntäs eseten igazsägtalansägi hiätus keletkezik, a kivänt visel¬
kedés és a megélt sérelem között. Ennek csökkentésére különböző megküzdési
stratégiák ismertek: probléma fókuszú, értelemkereső, valamint igazságosságot
kereső megoldás. Az igazságtalansági hiátus által kiváltott stresszel többféle
módon lehet megküzdeni. Ilyen megküzdési mód a problémafókuszú megküzdés,
mely során az egyén racionális úton képzel elproblémamegoldási lehetőségeket.
Ebben az esetben a probléma mielőbbi megoldása kerül előtérbe. Hasonlóan
az értelemkereső megküzdésnél szintén a kognitív reprezentációk kerülnek
előtérbe. A személy ebben az esetben a viselkedés értelmességét vizsgálja. Az
igazságosságot kereső problémamegoldás során pedig mérlegeléssel analizálja
a helyzetet, és az alapján jelöli ki az elkövetett sérelem következményét, hatá¬
rozza meg a befektetett energiát és a veszteség mértékét. A Worthington általi
megbocsátás definíció érzelmi juxtapozíció. Ez a pozitív érzelmek mentén alakul
ki, mint érzelmi fókuszú megküzdési stratégia, a nem megbocsátás negatív
érzéseivel szemben (Folkman — Moskowitz 2000).
Interperszonális megbocsátás
Az interperszonális megbocsátás arra vonatkozik, amikor a személy képes meg¬
bocsátani embertársának. Nem sorolható ide az istenség-ember kapcsolata,
valamint a csoportok közötti megbocsátás. A megbocsátás informális defi¬
níciója a következő: a megbántást követően, az érintett fél gyakran harcol a
megbántójával (akár csak gondolatban, érzésekben). Abban az esetben mond¬
hatjuk, hogy valaki akkor megbocsátó, ha áldozatként feltétel nélkül el tudja
fogadni az elkövetőt, emberként kezeli és felhagy a vele szembeni harccal
(Enright - Gassin - Wu 1992). Formälisabb definíció a következő: a megbo¬
csátás az elkövetővel szembeni negatív érzelmek és ítéletek legyőzése, nem
azáltal, hogy megtagadjuk magunktól az ilyen hatáshoz társuló érzelmeket és
ítélethez való jogot, hanem azáltal, hogy megpróbáljuk az elkövetőt együttér¬