Seite 113 [113]
A vallási pluralizmus társadalomlélektani vonatkozásai 111
egy-egy elszórt közösségtől eltekintve, valójában nem voltak képesek igazán
gyökeret verni a régió társadalmaiban. Helyettük azonban hamar népszerű¬
ségre tettek szert az egyes, helyi ősvallási hagyományokat revitalizálni kívánó
újpogány mozgalmak.
A kelet-közép-európai csoportok történetét és hitrendszerét összevetve szá¬
mos hasonlóságot állapíthatunk meg. Többségük a 20. század elején megjelenő
közösségek utódaiként jelenik meg, történeti szálon összekapcsolják őket a
szovjet rezsim alatti kegyetlen üldözések, megalakulásuk-újjáéledésük pedig
egybeesik akommunista rendszer összeomlásával. A , nyugati" remitologizáló
séma alapján ezek a mozgalmak archaikus vallási tradíciók újjáélesztésén mun¬
kálkodnak, de amit lényeges eltérésként a nyugati/angolszász és a kelet-európai
újpogány csoportok között ki kell emelni, az, hogy utóbbiak esetében fokozott
hangsúly helyeződik a nemzeti identitás kérdésére, a természetvallási fókusz
helyett inkább történelmi hangsúllyal találkozhatunk, és lényegesen kisebb
szerepet kapnak a mágikus vallási gyakorlatok.
Az üjpogäny jelenségkôr globälis (valläs)tôrténeti előzményei, a regionális
eltérések, valamint a kifejezetten magyar vonatkozású mozgalmak kollektív
identitásának vallástudományi és szociálpszichológiai vonatkozású kutatásai
és eredményei különböző megközelítések mentén már több alkalommal pub¬
likálásra kerültek az elmúlt évtizedekben (vö. Szilágyi — Szilárdi 2006; Szilárdi
2017; Szilárdi - Kengyel 2024), így a jelen példa mindössze e kétirányú identitás¬
fenyegetettség szempontjából kívánt röviden utalni az ide sorolható ősmagyar
vallási fókuszú csoportokra. A körükben végzett kutatási eredmények értel¬
mezésére részben a fentebb már részletesen tárgyalt posztmodern léthelyzet,
részben pedig az exkluzív áldozati mintázat bizonyult a legalkalmasabbnak.
POSZTMODERN LÉTHELYZET
Igen érdekes, hogy amíg a vallástudományi szakirodalom szerint a nyugat-eu¬
rópai és angolszász újpogányságot a posztmodern léthelyzet indukálja, addig a
hazai (tágabban értelmezve közép-kelet-európai) mozgalmak jól láthatóan nem
a posztmodern heterogenitást hasznosítják az elképzeléseikben, hanem éppen
ellenkezőleg: mintha ellenmagatartással reagálnának a kialakult pluralizmusra,
és olyan átfogó érvényű önmeghatározást kísérelnek meg kialakítani, amelyben
törekednek arra, hogy plauzibilis egységbe ötvözzék a nyelvi, nemzeti, a vallási
és esetlegesen politikai identitásformákat.
Erre egyfajta magyarázatul szolgálhat Stark és Bainbridge elképzelése,
amely szerint a szekularizáció és vallási újjáéledés történelmi váltakozásának
szakaszaiban a szekularizáció kivétel nélkül radikális vallási (fundamentalista)