öltött is magára (lásd Horvátország és Szlovákia), megint máshol a vallási
identitás a felekezeti tagság emelkedésén keresztül egyfajta reneszánszát éli
(pl. Bulgáriában vagy Lettországban).
Marx óta számos közgazdász egészítette ki tőkeelméletét olyan megfogha¬
tó és kevésbé tárgyiasult, korlátozottan és szinte korlátlanul rendelkezésre
álló erőforrásokkal, melyek szintúgy szerepet játszanak a versenyképesség
és termelékenység fokozásában. Az elmúlt évtizedek szociológiai kutatásai
alapján egyre inkább elképzelhetőnek látszik, hogy egy térség meghatározó
hitgyakorlata is képes hozzájárulni a régió gazdasági fejlődéséhez, így felérté¬
kelődik a tőókeképződés vallási dimenziója. Lengyel és Rechnitzer (2004, 188)
megfogalmazásában a regionális fejlődés minőségi átalakulás, amely révén a
regionális gazdaság működési körülményei javulnak, versenyképessége nő.
A növekedést leggyakrabban Robert M. Solow növekedési elméleteivel szokás
leírni. Solow neoklasszikus alapmodelljére épített Barro és McCleary (2003,
2019) is, a vallási és gazdasági összefüggések bemutatásakor. Elméletük másik
pillére Stark és lannaccone racionális döntés elmélete, miszerint a vallási plura¬
lizmus serkentőleg hat egy térségben élők vallásgyakorlatára. Ez utóbbi állítás
Közép-Európára nézve cáfolható (lásd előző fejezet), ugyanakkor a felekezeti
diverzitás és a vallásgyakorlás szoros összefüggése beigazolódott. A vallás
gazdasági hatásmechanizmusa a 2. ábráról leolvasható. Eszerint az otthoni
vallásgyakorlás inputja a templomlátogatás, outputja pedig a személyes hit,
így érthetővé válik, hogy a templomlátogatás közvetett, a hitbeli meggyőződés
viszont közvetlen módon befolyásolja a gazdasági fejlettséget.