Page 76 [76]
74 Balassa Bernadett
meghatározó, mint korábban. Egyes kutatók szerint az egyházak állami favo¬
rizálása vagy szabályozása tovább csökkenti a vallási felekezetek működésének
hatékonyságát és ezáltal a hívők intézményi kötődését és templomba járási
aktivitäsät is (Chaves - Cann 1992).
A szervezeti (mezo) szinten megvalösulö szekularizäciö a hagyomänyos
egyházaktól híveket vonzó új felekezetek, vallási irányzatok megjelenésében
érhető tetten. A vallási piacnak ez a fajta pluralizálódása az osztrák származású
Berger (1969) szerint negatív kapcsolatban áll a templomlátogatás! gyakoriságá¬
val, ami a nyugat-európai államokra be is igazolódott (Pickel 2013). Az európai
megfigyelésekkel ellentétes vizsgálati eredményekre jutottak az észak-amerikai
kutatók. A racionális döntéselméleten alapuló valláspiac elmélet az Egyesült
Államok felekezeti diverzitásából és spirituális aktivitásából indul ki. Stark és
Iannaccone (1994) elmélete szerint egy országban minél több társadalmi igé¬
nyekhez alkalmazkodó egyházi szolgáltatót találunk, annál élénkebben valósul
meg a szervezeti keretek között zajló vallásgyakorlás. Elméletük a vallásra
egyfajta piacként tekint, ahol a (minőségben és választékban) bővülő kínálat
a keresleti oldalra is serkentőleg hat, erősíti a templomlátogatási szokásokat.
Pollack (2016) elemzésében azonban rámutat, hogy míg Nyugat-Európában
különböző vallások egymás mellett éléséről beszélhetünk, addig az USA-ban a
keresztény felekezetek, ezen belül is a nagyon sokfelé aprózódó protestáns kö¬
zösség adja a vallási sokszínűséget. A Bertelsmann Alapítvány Vallási Figyelőjére
(Religion Monitor 2012) hivatkozva azt állítja, hogy a modernizációval együttjáró
pluralizálódás hosszú távon a vallás relativizálódásához is vezet, ami végső
soron csökkenti a vallásgyakorlás intenzitását, szekularizációs hatással bír.
Mikroszinten a felekezetváltások mellett megfigyelhető az egyének vallás¬
gyakorlatának privatizálódása, az intézményes keretektől való elfordulás (Luck¬
mann 1996). A hitgyakorlásban meghatározóvá vált a hívők egyéni elképzelése,
esetenként több vallás tanításából , barkácsolják össze" saját hitüket (Andorka
2006). Így fordulhat elő, hogy az önmagukat vallásosnak vallók némelyike egy¬
szerre hisz a Biblia Istenében és a lélekvándorlásban. A vallási individualizáció
teoretikusai szerint csak az egyházak látogatása esett vissza, a személyes hit
mértéke antropológiailag meghatározott, viszonylagos állandónak tekinthető
(Korpics - Wildmann 2010), emiatt határolódnak el a szekularizációs elmélettől.
1 Templomlétogatés kifejezésén (az angol nyelvü church attendance! kifejezéssel analóg
módon) az istentiszteleti helyszínek látogatását értjük, függetlenül attól, hogy a külön¬
böző vallásokban és felekezetekben eltérő megnevezéssel jelölik a közösségi szertartások
helyszínét. A katolikusoknál elterjedt templom kifejezés helyett protestáns felekezetekben
gyakori az imaház vagy gyülekezet kifejezés használata, míg a zsidóság körében templom
megnevezéssel csak az i. sz. 70-ben lerombolt jeruzsálemi Szent Templomot illetik, a Tóra
felolvasás helyszínei a zsinagógák.