Page 24 [24]
OCR
22 Máté-Tóth András Ennek a felfogásnak John Hick (1922-2012) brit valläsfilozöfus volt az egyik úttörője. Az ún. pluralista vallásteológiájának kiindulópontja annak a keresztény teológiai alapállásnak a kritikája, miszerint a keresztény vallás az egyedül Istentől származó, Jézus Krisztus által alapított vallás, amely a többi valláshoz viszonyítva magasabb rendű. Különösen vitatja, hogy a keresztény hívők személyes és a keresztény egyházak intézményes történetében több vagy kevesebb jó és rossz történt, mint más vallások esetében. Szerinte helyesebb arra az alapállásra helyezkedni, hogy minden vallási hagyomány rendkívül komplex kulturális totalitás és zavarba ejtően színes keveréke a különböző jó és rossz dolgoknak. Hick gazdagon megalapozott tézise szerint nem lehetséges egyetlen nagy világvallás erkölcsi felsőbbségét sem állítani. S a kereszténység, bármilyen mélyrehatóakis kulturális gyökerei, nem tekinthető a többinél magasabb rendűnek. A hagyományos keresztény teológia azt implikálja, hogy a keresztény vallást magának Istennek a személye alapította, pontosabban a megtestesült másodikisteni személy. Minden keresztény hívő Krisztus (titokzatos) testéhez tartozik, s ebből fakadóan minden más vallás hívőjénél közelebb van Istenhez. Továbbá a Szentlélek keresztények lelkében való jelenléte révén a jóság, irgalom, bölcsesség stb. - Szent Pál által felsorolt kegyelmi gyümölcsöket - minden más vallás követőjénél jobban meg kellene találni közöttük. Ám a tapasztalat azt mutatja, hogy a keresztények között sem lelhető sokkal több jóság és igazság, mint más nagy vallás követőjénél. Annak a teológiának - allitja Hick -, amelynek ilyen implikációi vannak, újragondolásra van szüksége (Hick 1995). Hick pluralista vallásteológiáját alkalmazó első műve 1976-ban jelent meg Death and Eternal Life címmel (Hick 1976). Ebben jeleníti meg először azt a paradigmatikus váltást, amit ő a teológia kopernikuszi fordulatának nevez. A fordulat lényege a szemléleti áttérés a valláshoz és felekezethez kötött speciális teológiából a vallástól relatíve független, ám valamely vallási tradícióban gyökeredző globális teológiára. A pluralista tárgyalásmód a vallások teológiai megközelítésű tárgyalásának három lehetséges modelljéből - exkluzivizmus, inkluzivizmus, pluralizmus — a harmadik. Ezt a , vallásteológiai hármas sémát" (Schmidt-Leukel 2005) egyidejűleg dolgozta ki és publikálta Hick és tanítványa, Alan Race. Mindkét szerző a keresztény teológia alapján dolgozott, s elsősorban a keresztény teológiai gondolkodásra nézve fejlesztette ki ezt a hármas sémát. Perry Schmidt-Leukel (1954-) münsteri nyugalmazott teológus professzor, a pluralista vallásteológia egyik legkiemelkedőbb képviselője a Religious pluralism and interreligious dialogue című könyvében (Schmidt-Leukel 2017) aláhúzza, hogy ennek a teológiai megközelítésnek az egyik legfőbb jellemzője a vallási sokféleséghez való alapvetően pozitív hozzáállás. Valamint nem különben az, hogy a sokféle vallási hagyományt alapvetően egyenértékűnek tekinti. Ezen a ponton találkozik a teológiai megközelítés a társadalomtudományival, annak
