Page 24 [24]
22 Máté-Tóth András
Ennek a felfogásnak John Hick (1922-2012) brit valläsfilozöfus volt az
egyik úttörője. Az ún. pluralista vallásteológiájának kiindulópontja annak a
keresztény teológiai alapállásnak a kritikája, miszerint a keresztény vallás az
egyedül Istentől származó, Jézus Krisztus által alapított vallás, amely a többi
valláshoz viszonyítva magasabb rendű. Különösen vitatja, hogy a keresztény
hívők személyes és a keresztény egyházak intézményes történetében több vagy
kevesebb jó és rossz történt, mint más vallások esetében. Szerinte helyesebb arra
az alapállásra helyezkedni, hogy minden vallási hagyomány rendkívül komplex
kulturális totalitás és zavarba ejtően színes keveréke a különböző jó és rossz
dolgoknak. Hick gazdagon megalapozott tézise szerint nem lehetséges egyetlen
nagy világvallás erkölcsi felsőbbségét sem állítani. S a kereszténység, bármilyen
mélyrehatóakis kulturális gyökerei, nem tekinthető a többinél magasabb ren¬
dűnek. A hagyományos keresztény teológia azt implikálja, hogy a keresztény
vallást magának Istennek a személye alapította, pontosabban a megtestesült
másodikisteni személy. Minden keresztény hívő Krisztus (titokzatos) testéhez
tartozik, s ebből fakadóan minden más vallás hívőjénél közelebb van Istenhez.
Továbbá a Szentlélek keresztények lelkében való jelenléte révén a jóság, irgalom,
bölcsesség stb. - Szent Pál által felsorolt kegyelmi gyümölcsöket - minden más
vallás követőjénél jobban meg kellene találni közöttük. Ám a tapasztalat azt
mutatja, hogy a keresztények között sem lelhető sokkal több jóság és igazság,
mint más nagy vallás követőjénél. Annak a teológiának - allitja Hick -, amelynek
ilyen implikációi vannak, újragondolásra van szüksége (Hick 1995).
Hick pluralista vallásteológiáját alkalmazó első műve 1976-ban jelent meg
Death and Eternal Life címmel (Hick 1976). Ebben jeleníti meg először azt a
paradigmatikus váltást, amit ő a teológia kopernikuszi fordulatának nevez.
A fordulat lényege a szemléleti áttérés a valláshoz és felekezethez kötött spe¬
ciális teológiából a vallástól relatíve független, ám valamely vallási tradícióban
gyökeredző globális teológiára. A pluralista tárgyalásmód a vallások teológiai
megközelítésű tárgyalásának három lehetséges modelljéből - exkluzivizmus,
inkluzivizmus, pluralizmus — a harmadik. Ezt a , vallásteológiai hármas sémát"
(Schmidt-Leukel 2005) egyidejűleg dolgozta ki és publikálta Hick és tanítványa,
Alan Race. Mindkét szerző a keresztény teológia alapján dolgozott, s elsősorban
a keresztény teológiai gondolkodásra nézve fejlesztette ki ezt a hármas sémát.
Perry Schmidt-Leukel (1954-) münsteri nyugalmazott teológus professzor, a
pluralista vallásteológia egyik legkiemelkedőbb képviselője a Religious pluralism
and interreligious dialogue című könyvében (Schmidt-Leukel 2017) aláhúzza,
hogy ennek a teológiai megközelítésnek az egyik legfőbb jellemzője a vallási
sokféleséghez való alapvetően pozitív hozzáállás. Valamint nem különben az,
hogy a sokféle vallási hagyományt alapvetően egyenértékűnek tekinti. Ezen a
ponton találkozik a teológiai megközelítés a társadalomtudományival, annak