Oldal 20 [20]
18 Máté-Tóth András
többek között azért van szükség, mert a modern gondolkodás hajlamos a vallási
közösségek vonatkozásait pusztán a társadalom vallási dimenziójára korlátozva
vizsgálni és értelmezni. A közbeszédben és a szakmai diskurzusokbanis gyakori
a ,vallás és társadalom" szófordulat vagy a , vallás és kultúra". Miközben a vallás
a társadalom része, annak egyik dimenziója, ami ugyanúgy igaz a kultúrára.
Nincsen társadalmon vagy kultúrán kívüli vallás, de minden társadalomnak
és a kultúrának van olyan dimenziója, szegmense, vonatkoztatási rendszere,
amelyet vallásnak vagy vallásinak kell neveznünk.
A vallást a társadalommal összekapcsoló és egyben a kettőt egymástól
függetlennek is mutató , és" a modernitás társadalomfelfogásának, a vallásra
vonatkozóan pedig a szekularizációnak a következménye. Ennek a folyamatnak
során azt a társadalmi berendezkedést, amelyben a vallás a társadalom minden
szférájára nézve releváns és illetékes volt, leváltotta az a rendszer, amelyben
a vallás visszaszorult a társadalom egyik dimenziójába. Ettől kezdve a vallás
elveszítette egyetemes illetékességét, és csak a vallás területén maradt illetékes,
amely terület intézményes megjelenítését és képviselését az egyházak végzik.
A vallás egyháziasodott (Kaufmann 1989), aminek következtében újra kellett
építenie és szabályoznia a társadalom többi alrendszerével való viszonyát.
A modern társadalomról szóló fejtegetésekben emiatt lett általánossá az , és"
mellérendelő kötőszó: vallás és gazdaság, vallás és politika, vallás és kultúra stb.
Akár Amerika, akár Európa modernkori történelmét szemléljük, valójában a
vallás és a vallási közösségek sohasem voltak és nem is lehettek a társadalom és
a kultúra többitől elkülönített részei. A társadalomban és a kultúrában voltak és
maradtak jelen, kontinensenként és országonként is részben hasonló, részben
nagyon is eltérő módokon. A valóságnak sokkal inkább a ,-ban" helyhatározó
raggal kifejezhető kapcsolat felel meg. Ebből az alapvetően integrált pozícióból
fakadóan mindaz a kérdés, ami egy adott társadalmat foglalkoztat, aminek
megoldása vagy elhárítása a társadalom elemi vagy akut érdeke, azzal kapcso¬
latban felteendő mind a két kérdés: hogyan érintik az adott társadalmi ügyek
a vallási dimenziót, és a vallási dimenzió milyen megoldásokat, válaszokat
képes adni rájuk. A vallási dimenzióban pedig az intézményes és funkcionális
vonatkozás mellett a confessio, a vallási üdvjavak és azok hirdetése is azonos
figyelmet követel.
Ezt a megközelítést alkalmazta Robert Wuthnow, a Princeton Egyetem
vallásszociológusa 2011-ben megjelent könyvében America and the Challenges
of Religious Diversity (Wuthnow 2011). A könyv egyáltalán nem az első, amely
Amerika vallási pluralizmusával foglalkozik. Újdonsága inkább abban állt,
hogy a szerző nemcsak a keresztény felekezetek, valamint a zsidó és muzul¬
mán irányzatok sokféleségével foglalkozott, hanem kutatásának fókuszát
kiterjesztette a szinte áttekinthetetlenül sok kisebb vallási közösségre és