Oldal 18 [18]
16 Máté-Tóth András
gondolkodásmódokra és gyakorlatokra, legfeljebb apremodern hagyományok
relikviáiként magyarázza jelenlétüket. Az érintett társadalmak polgárai azon¬
ban ezekben a gyakorlatokban, valamint az intézmények és döntések vallási
irányultságában választ és támogatást fognak látni az ostromlott nemzet, a
kulturális hagyomány és a történelmileg gazdag vallási intézmények számára, és
ezzel párhuzamosan keményen elutasítják a modern kritikákat mint a nemzet
és a vallás elleni támadásokat.
Berger révén a modernitás sokféle oltára metafora segítségével arra hív¬
hatjuk fel a figyelmet, hogy a modernitás keretei között a vallási sokféleség
legalább három dolgot jelent. Egyrészt a korábbi korokhoz képest megnöve¬
kedett mértékben vannak jelen a mainstreamtől eltérő vallási hagyományok,
másrészt a sokféle vallási hagyomány párhuzamosan van jelen a szekuláris
hagyományokkal, liberalizmussal, agnoszticizmussal és ateizmussal, végül, de
nem utolsó sorban, a vallási és nem vallási hagyományokon belül a társadalmi
és kulturális folyamatokhoz való viszonyulás tekintetében is többféle álláspont
párhuzamos jelenlétével találkozhatunk. E három sokféleséget leegyszerűsítve
úgy is nevezhetjük, mint a vallási, vagyis a vallások közötti sokféleség, a világ¬
nézeti sokféleség, amelybe beletartoznak a vallási és nem-vallási világnézetek,
továbbá a viszonyulási sokféleség a vallási és nem-vallási világnézeteken belül.
A pluralizmus paradigmája alapján ezeket a sokféleségeket nem egymást kizá¬
rónak, hanem a modern társadalmat jellemző eredendő sokféleségnek, párhu¬
zamosságnak és interakciónak kell felfognunk. Ennek a szemléleti alapállásnak
nemcsak az a jelentősége, hogy a társadalomkutatásban és a valláskutatásban
erre a sokféle sokféleségre kell alapozni, hanem ezen túlmenően gyakorlati és
politikai következményei is vannak. Mind a helyi társadalom, mind az orszá¬
gok társadalmának kulturális és politikai menedzselésekor ebből a plurális
paradigmából kell kiindulni. Ez azt jelenti, hogy nem a világnézetek és vallási
intézmények versenyeztetése, hanem az együttes jelenlétük és együttműkö¬
désük támogatása a társadalom számára hasznos és előremutató cél. A vallási
közösségek számára pedig - a helyi és az országos szinteken egyaránt - a saját
vallási identitások és hagyományok sérelme nélkül a vallási és nem vallási
közösségekkel való együttműködési készség fejlesztése lehet az adekvát cél,
amellyel a világnézeti közösségek hozzájárulhatnak a szolidáris és dinamikus
társadalom fejlesztéséhez.
A TÁRSADALMI PLURALIZMUS VALLÁSI DIMENZIÓI
Berger megközelítésének centrumában, amint az előbbiekben láthattuk, a sze¬
kularizációs paradigma meghaladása és a pluralizmus paradigmájával történő