megőrizni elfogulatlanságát. A hit minden vallási elfogultság mellett is azon
a nyelven és azokkal a fogalmakkal fejezi ki a megélt, de végső soron mindig
elrejtve maradó titkokat, amelyeket részben a tudomány csiszolt használhatóvá.
A sokféle vallási sokféleség társadalmi és kulturális alaptény. Mind a tu¬
domány, mind a hit ennek a sokféleségi rendszernek a keretében történik.
A társadalom vallási dimenzióinak megfigyelése és megértése a sokféle sok¬
féleség tudomásulvételére alapoz, ha el akarja kerülni a konkrét valóságtól
való elrugaszkodást és a vallási élmények szabatos fogalmak nélküli káoszát.
A tudomány művelője és a vallás követője bármennyire is törekszik a sokféle
sokféleség átfogó ismeretére, végső soron egy adott kultúra gyermeke. Miköz¬
ben törekszik a kulturális meghatározottságát reflektálva gondolkodni, nem
vetheti le regionális beágyazottságát. A fentebb idézett Radnóti vers nemcsak
az absztrakt és a konkrét közötti különbséget világítja meg a líra eszközével,
hanem a konkrét valóság regionális jellegzetességét is kiemeli:
, tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom."
Az 1944-ben, a világháború legborzasztóbb évében írott versében a fájdalom
válik a konkrétan ismert tj elsédleges jellemzéjévé. Az ebben a régióban folyó
vallásértelmezés számot kell vessen a régió történelmi és kortárs tapaszta¬
lataival és önképével. Egyrészt azért, mert ebbe ágyazódva végzi munkáját,
másrészt ha el akarja kerülni az öncélúság vádját, e régió számára kell érvényes
kijelentéseket tennie.
, Mindenki más, de vannak mäsabbak” - írja Nemes Nagy Ágnes Pilinszkyről
(Nemes Nagy 2004). Amikor a sokféleség, a pluralizmus társadalmi dimenzióit
elemezzük, akkor tudatában kell lenni annak, hogy egyén és társadalom egy¬
más feltételei, az egyének alapvető mássága, egymástól való eltérése belesimul
ugyan a közösség, a társadalom összefüggésrendszerébe, ami által a másság
szempontját visszaszorítja a hasonlóságé, akár az azonosságé. Ugyanakkor a
társadalom éltető dinamikája a benne lévő sokféleség, az egyéneké és a cso¬
portoké, az irányultságoké és a félelmeké. , Mindenki más" - ezt az állítást
különböző korokban és kulturális régiókban különböző módokon lehetett
állítani és érteni. Az egyén mivoltára, sajátosságára vonatkozó kérdés csak az
utóbbi évszázadban vált egyéni kérdéssé. Eladdig a státus, a szakma, a nézet¬