Page 141 [141]
2.2 Vízmegtartás a tájban
városát. Némi iróniát lehet felfedezni azonban a remek műszaki megoldás
mögött, ha tekintetbe vesszük, hogy a vízügyi ágazat hatályos jogszabá¬
lyok szerinti kötelessége a belvízmentesítés, ami árvíz esetén is fennáll.
Ezért a felvízi megyékben a Felső-Tisza Vidéki Vízügyi Igazgatóság
erőt, energiát, valamint fosszilis energiahordozókat nem kímélve össze¬
sen megközelítőleg 400 m3/s mennyiségű vizet pumpáltak a földekről
a töltéseken átemelve az áradó Tiszába: többet, mint amennyit Szolnok
felett sikerült kiereszteni. Talán nem állunk messze az igazságtól, ha
megkockáztatjuk, ez nem a fenntarthatóság felé vezető út.
2.2.2.1 Integrált tájfejlesztés
(ILD, Integrated land development)
Pedig lenne egy másik megoldás, ami nem igényelne ennyire abszurd
erőfeszítéseket, sokkal olcsóbb és megbízhatóbb, ezenkívül egyúttal a
klímaváltozásra való felkészülést is jobban szolgálja, és a Tiszán akár már
működhetne is. Csakhogy ennek megvalósításához mélyen gyökeredző
ellenérzéseket és dogmatikus megrögzöttségeket kellene leküzdenünk.
Arról van szó, hogy ha hagyjuk a folyót a saját munkáját végezni, és mi
alkalmazkodunk hozzá, ahelyett hogy erőszakkal saját igényeinkhez
akarnánk alakítani, sokkal jobb eredményeket érhetnénk el. A szabályo¬
zások előtt az Alföldön egyensúly állt fent az időszakosan kiöntő folyó
és a térség domborzata, növényzete között. A széles ártéren megjelenő
víz lassan, a kisvízi mederből fokozatosan kilépve töltötte fel a környező
területeket, eljutott a magaspartokig, majd néhány hét után magától visz¬
szahúzódott: nem lévén magasabb néhány tíz centiméternél, semmi kárt
nem csinált. Ráadásul az akkor még megvolt ligetes, fás, erdős területek
helyi szivacshatást is kialakítottak, elkerülhetővé vált tehát a néhány
héttel később esedékes szárazság, aszály (Molnár, 2002).
A természetes árvizek építő hatásának kihasználását ma elsődlegesen
az előítéletek és rövidlátó jogszabályok, fizikailag pedig leginkább az
elmúlt másfél száz évben kialakult infrastruktúra és a mezőgazdasági
lobbiérdekek akadályozzák. A folyó holocénkori ártere geomorfológia¬
ilag ugyanis a mai napig háborítatlanul megvan, és a töltések részleges
elbontásával, illetve a megfelelő helyeken történő átvágásával ki lehet¬
ne azt használni. Történetileg az emberek mindig a magaspartokon
építkeztek és a biztonságos települések csak akkor váltak veszélyeztet¬
té, amikor a török hódoltság következtében nem lehetett alkalmazni
a fokgazdálkodásnak nevezett irányított vízkormányzási gyakorlatot
139