Oldal 107 [107]
1.6 Nem szabadon választható
küzdenek a környezet védelméért, de olyan erősen fogyasztói és jóléti
közegben nőttek fel, amely megnehezíti más szokások kialakítását. Kö¬
vetkezésképpen egy nevelési kihívással állunk szemben." A lehetséges
megoldások között kiemelt a család szerepe: , A nevelésnek különböző
területei vannak: az iskola, a család, a hírközlő eszközök, a katekézis
stb. A jó iskolai nevelés már a kora gyermekkorban olyan magvakat hint
el, amelyek egy egész életen át gyümölcsöket hozhatnak. De szeretném
hangsúlyozni a család központi szerepét, mert a család vaz a hely, ahol
az élet, Isten ajándéka megfelelő fogadtatásra találhat és védelmet kap¬
hat a számos reá leselkedő támadással szemben; az a hely, ahol a helyes
emberi fejlődés igényével bontakozhat ki. A halál kultúrájával szemben
a család az élet kultúrájának a helyex" (213. pont).
A nevelés, a család, a közösség mind nélkülözhetetlen eszköz. De , el
kell ismernünk, hogy mi, keresztények nem mindig fogtuk fel, és nem
mindig gyümölcsöztettük azt a gazdagságot, amelyet Isten adott az
Egyháznak, amelynek lelkisége nincs elszakítva saját testünktől, sem a
természettől vagy e világ valóságaitól, hanem ezekkel együtt és ezekben
él, közösségben mindennel, ami körülvesz minket" (216. pont). , A kör¬
nyezeti válság mély belső megtérésre hívó felszólítás. De azt is el kell
ismernünk, hogy vannak olyan elkötelezett és imádságos keresztények,
akik — a realizmus és pragmatizmus ürügyén — nemegyszer kinevetik
a környezet miatti aggodalmakat. Mások passzívak, nem határozzák
el magukat szokásaik megváltoztatására, és így inkoherenssé válnak.
Ökológiai megtérésre van tehát szükségük" (217. pont).
, Annak a hivatásnak a megélése, hogy védelmezői legyünk Isten mű¬
vének, lényegi része az erényes életnek, nem valami szabadon választ¬
ható feladat s nem is a keresztény tapasztalat másodlagos szempontja"
(217. pont).
Az tt a nevelésen keresztül egészen addig tart, amíg megértjük, hogy a
, kevesebb több". , A fogyasztás lehetőségeinek állandó halmozása ugyanis
szétszórttá teszi a szívet, és megakadályozza, hogy meg tudjunk becsülni
minden dolgot és minden pillanatot. A szabadon és tudatosan megélt
mértéktartás felszabadító. Ez nem kevesebb élet, nem gyengébb izzás,
épp ellenkezőleg" (222. pont). , Valójában azok élveznek és élnek meg
jobban minden pillanatot, akik felhagytak azzal, hogy innen-onnan csi¬
pegessenek, hogy mindig olyasmit keressenek, amijük nincs. Az ilyenek
megtapasztalják, mit jelent értékelni minden egyes személyt és minden
dolgot, megtanulnak kapcsolatba lépni a legegyszerűbb valósággal is, és
tudnak örülni neki" (223. pont).
105