igazak: az emlős háziállatfajták sokaságának már tizede eltűnt. Ha csak
az Európában és Közép-Ázsiában honos vadon élő fajokat nézzük, 2890¬
uk veszélyeztetett, különösen a mohák és májmohák (5099), az édesvízi
halak (37%), az édesvízi csigák (4590), az edényes növények (339) és a
kétéltűek (2390). A diverzitás ilyen mértékű pusztítása valójában nem
meglepő, ha az ember növekvő uralmát és helyfoglalását vesszük szem¬
ügyre. Néhány globális adat:
" a szárazföldek háromnegyedét már jelentősen átalakította az emberi
behatás;
" a földek egyharmadát, illetve az édesvizek 7590-át már kisajátította
az emberiség a gazdálkodás számára. A trópusokon napjainkban is
erőteljesen folyik a természetes élőhelyek átalakítása, például Dél¬
kelet-Azsidban olajpalma-iiltetvényekké, amelynek termékeit mi is
használjuk nap mint nap (élelmiszer, kozmetikum stb. alapanyaga),
így , támogatva" a trópusi biodiverzitás pusztítását (1. ábra);
" a városi területek megkétszereződtek 1992 óta;
* a műanyagszennyezés mértéke megtízszereződött 1980 óta;
1. ábra: Borneó őserdeinek eltűnése néhány évtized alatt. A zöld jelöli a természetes
élőhelyeket, a sárgás területek elsősorban olajpálma-, illetve egyéb ültetvények lettek,
amelyek a fogyasztói társadalom, azaz a mi igényeinket elégítik ki.
(Forrás: Nellemann et al., 2007)