A gazdasági növekedésben a közgazdászok és politikusok többsége mégis
afféle csodaszert lát, ami gyógyírt jelent a túlnépesedésre, a világszegény¬
ségre, sőt még a környezet pusztulására is. Ami a környezet állapotát
illeti, ez csak annyiban igaz, hogy a gazdagok sikerrel hárítják át környe¬
zetromboló életformájuk terheit a szegény országokra, ahová a súlyosan
szennyező gazdasági tevékenység nagyobb része is áttelepül. Gazdaságuk
egyes ágazatainak fellendülése azonban nem sokat segít a szegények sze¬
génységén. Egyrészt azért nem, mert a befektetők szemében éppen az
ottani munkaerő olcsósága jelenti a fő vonzerőt. Másrészt jövedelmük
növekedésének árát többszörösen megfizetteti velük és utódaikkal elemi
létforrásaik viharos ütemű pusztulása (erdőpusztulás, talajerózió, ivóvíz¬
bázisok kimerülése vagy elszennyeződése, ipari szmog stb.). Az átlagos
jövedelem szerény mértékű növekedése a tapasztalatok szerint mérsékli
ugyan a születések számát a fejlődő országokban, azonban a népesség
ezzel egyidejűleg az úgynevezett jóléti társadalmak fogyasztói szokásait
is átveszi, ezért ökológiai lábnyomuk nemhogy csökkenne, inkább nö¬
vekszik. A több és minél olcsóbb munkaerő jelenléte pedig kimondottan
előnyös a munkaadók számára, ezért támogatták sokáig a Nyugat-Eu¬
rópába irányuló tömeges migrációt, annak nyilvánvaló szociokulturális
veszélyei dacára. , Akár a tőke áramlik a túlnépesedett alacsony bérű
országokba — állapítja meg Daly -, akar a szegény munkások mennek
a magasabb bérű országokba, az eredmény ugyanaz: a bérek versengő
lealkuvása azon országok kárára, amelyek a magas bér politikáját követ¬
ték a népességszám korlátozásával és a vagyon egyenlőbb elosztásával.
Az alacsony bérű országok dolgozói nyernek a foglalkoztatottak számát
tekintve, azonban rendszerint veszítenek a bérnövekedés tekintetében a
szinte végtelenül olcsó munkaerő-kínálat miatt, ami a korábbi és jelen¬
legi népességnövekedés következménye. A magas bérszínvonalú ország
tőkései pedig nyernek az alacsonyabb bérköltségeken, otthon és külföldön
egyaránt." (Daly, 2005)
A szabadkereskedelmi világrend azonban minden korábbi rezsimnél
alkalmasabb arra, hogy a növekedés okozta károkat elrejtse, illetve elho¬
mályosítsa az összefüggést a káros következmények és az őket előidéző
tevékenység között. Ebben nemcsak a földrajzi távolság növekedése