Oldal 19 [19]
1.1 Herman Daly és a fenntarthatatlanság problémája
1.1.4 A növekedés korlátai és a jólét ígérete
A fenntartható, elvileg korlátlan növekedés hívei két súlyos kérdéssel
szembesülnek:
" Elképzelhető-e végtelen növekedés egy véges rendszerben, mint
amilyen a földi ökoszisztéma?
* Osszeegyeztetheté-e a társadalmi fejlődéssel a gazdaság növeke¬
dése, ha az erőforrásait az emberiség fennmaradását szolgáló más
— természeti és szociokulturális — rendszerektől vonja el?
Bírálóik természetesen nemmel válaszolnak ezekre a kérdésekre, és a nö¬
vekedés korlátaira hívják fel a figyelmet. A biofizikai korlátokat a termé¬
szet ellátó és befogadó (nyelő) kapacitásainak végessége alkotja. Amikor e
kapacitások csökkenéséről beszélünk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül az
entrópia — azaz a rendezetlenség — növekedését természeti környezetünk¬
ben. , A gazdasági alrendszer rendezett struktúráit azon az áron tartjuk
fenn, hogy a rendszer többi részében egyre nagyobb rendezetlenséget
teremtünk", figyelmeztet Daly Beyond Growz) című könyvének első feje¬
zetében (Daly, 2012). Ami a társadalmi korlátokat illeti, ő az elsők között
hívta fel a figyelmet arra, hogy azért tudjuk növelni gazdaságunkban
az anyag- és energiaáramlás mértékét, mert folyamatosan dézsmáljuk
a jövő nemzedékek örökségét, akiknek életlehetőségei pontosan abban
a mértékben szűkülnek, amennyivel több erőforrást használunk annál a
mennyiségnél, amelyet a nemzedékek közötti igazságosság szellemében
megengedhetnénk magunknak. Továbbá az erkölcsi kár sem elhanya¬
golható, amit a növekedési hajsza okoz. A fogyasztók társadalmában
erénynek számít a gyors kielégülés hajszolása, a kapzsiság, a mohóság, a
pazarlás, csupa olyan tulajdonság, ami bomlasztja a közösségeket.
Az sem igaz, hogy ezen az áron legalább a ma élő emberiség körében
növelni tudjuk az elégedettség mértékét. A jólét megítélése vagy az
elégedettség érzése ugyanis nem objektív, hanem a relatív helyzetünk¬
től függ, vagyis attól, hogy másokhoz képest milyennek érzékeljük a
saját életszínvonalunkat. A fogyasztók társadalma azt sugalmazza, hogy
akkor leszünk boldogok, ha szükségleteinket fajlagosan több eszköz és
szolgáltatás megvásárlásával, illetve gyorsabb elhasználásával elégítjük
ki, mint mások. Tehát tudatosan épít az emberi irigységre, ami nélkü¬
lözhetetlen ösztökéje a fogyasztók versengésének, azaz a pazarlásnak.
A jólét azonosítása a fogyasztással — vagy ha úgy tetszik, az entrópia
növelésével, erőforrásaink hulladékká alakításával — ráadásul eltereli a
figyelmet a jó emberi élet olyan, nem gazdasági összetevőiről, mint az
értelmes munka, az emberi kapcsolatok minősége, a társadalmi bizton¬
17