Oldal 16 [16]
LÁNYI ANDRÁS
zőleg, a legnagyobb többség számára keresték a legnagyobb boldogság
elérésének útját, céljuknak tehát az egész emberiség boldogulását te¬
kintették. E cél elérését pedig nem az anyagi javak korlátlan bőségétől
remélték, és nem a szükségletek kielégítésétől általában. Maga Mill
határozott különbséget tesz tiszteletre méltó, magasabb rendű és alan¬
tas szükségletek között. A pusztán a fizikai élvezet fokozására szolgáló
eszközöket az utóbbiak közé sorolja.
A biológiai ökológia kutatói ehhez hozzátehetik, hogy a növekedés
a természetben is csak a fiatal, még instabil rendszereket jellemzi, és
terjeszkedésük ott is válságokon, a dinamikus egyensúly felborulásán
keresztül vezet el az úgynevezett érett állapothoz, amikor a rendszer
működése kiegyensúlyozottá válik, és azon túl, ha növeli a teljesítmé¬
nyét (optimalizálja erőforrás-felhasználását, fokozza diverzitását), azt
úgy teszi, hogy közben nem növekszik tovább. Herman Daly és J. S.
Mill tartós állapotú gazdasága ezzel a természeti törvénnyel mutat össz¬
hangot, amikor arra figyelmeztet, hogy az emberiség gazdasági tevé¬
kenysége nem járhat a gazdálkodás biofizikai feltételeinek egyre növek¬
vő igénybevételével, mivel ez más, az élőhelyükről kiszorított élőlények
tömeges pusztulásával járna, az pedig az ember számára nélkülözhe¬
tetlen természeti létforrások végzetes beszűkülését eredményezné. Ez
a folyamat, sajnos, napjainkra odáig jutott, hogy a szárazföldi gerinces¬
állomány össztömegének több mint 9096-át immár az emberiség és az
ember által tenyésztett haszonállatok adják (Smil, 2012). A katasztrófa
tehát nem a jövőben fenyeget: javában tart, a kérdés csupán az, hogy
még visszafordítható-e.
Daly szerint az anyag- és energiaáramlás szempontjából tartós álla¬
potnak olyan szinten kell beállnia, amely
" ökológiai szempontból fenntartható, azaz sem megújuló források
felhasználása, sem a szennyező kibocsátások mértéke nem haladja
meg a természeti rendszerek megújuló képességét; a meg nem újuló¬
kat pedig csak olyan mértékben veszik igénybe, amilyen mértékben
gondoskodni tudnak helyettesítésükről;
" ugyanakkor biztosítani tudja az adott népesség megfelelő színvonalú
életvitelét (Daly, 2012). Ez utóbbi követelmény, persze, értelmez¬
hetetlen mindaddig, amíg nem tisztáztuk, mit tekintünk megfelelő
színvonalnak, és hogyan kívánjuk azt megállapítani. Ezek a poli¬
tikai filozófia és az etika alapkérdései, e dolgozat keretében nem
tárgyalhatók.
Nagy kérdés persze, hogy az a tartomány, amelyben a kívánatos mértékű
áramlás és a megfelelő életszínvonal egyaránt fenntartható, egyáltalán
14