Oldal 15 [15]
1.1 Herman Daly és a fenntarthatatlanság problémája
ameddig erőforrásainkat kizárólag értékesíthető javak előállítására for¬
dítjuk: amire nincs igény, attól megszabadulunk, ahol pedig növekszik a
kereslet, ott növeljük a termelést. A baj csak az, hogy éppen a két lega¬
lapvetőbb gazdasági erőforrás nem tesz eleget ennek a követelménynek:
az emberi munkaerő és a természet. Az embert nem semmisíthetjük
meg, ha a munkaerőpiacon nincs rá kereslet — legfeljebb más, piacon
kívüli szereplőkre terheljük eltartásának költségeit (család, közösség,
állam). A természeti források iránti kereslet ellenben hiába növekszik,
hogyha ezek a források a növekvő kereslet hatására éppen kimerülnek.
1.1.2 Tartós állapotú gazdaság, érett rendszerek
Daly munkásságának középpontjában a mai közgazdaságtan legfőbb
doktrínája áll, a haladással és fejlődéssel azonosított végtelen növekedés
elvének birdlata. Beyond Growth cimti kényvében (Daly, 1996), magyarul
is olvasható, 4 gazdaságtalan növekedésről szóló tanulmányában (Daly,
2004) és más műveiben sokoldalúan bizonyítja ennek a feltevésnek a
tarthatatlanságát. Tisztázza mindenekelőtt, hogy bírálatának tárgya
kizárólag a természeti erőforrások igénybevételének növelése, és nem
a növekedés általában. Az ökológiai rendszerelméletre hivatkozó gon¬
dolkodók, mint Daly vagy 4 növekedés határai című alapmű szerzői, a
Meadows házaspár és munkatársaik egyáltalán nem ellenségei a tudás,
az elégedettség, az egészség vagy a biztonság növekedésének, amit teljes
joggal tekintünk a társadalmi haladás velejáróinak (Meadows, 2005).
Eppen azt hangoztatják, hogy mindez nagyon is lehetséges anélkül, hogy
növelnénk a rendszerünkön átáramló és annak működéséhez nélkülözhe¬
tetlen anyag és energia mennyiségét. , Az átáramlás kezdete a kimerítés,
a vége a szennyezés", figyelmeztet Daly (Daly, 2012), aki szerint inkább
a céljainkat kellene körültekintőbben megválasztani, az eszközök szapo¬
rítása helyett. Az utóbbiak közül előnyben részesíthetnénk azt, aminek
a gyarapítása nem ütközik természeti korlátokba: az emberi tudást. Egy
véges rendszerben, a földi ökoszisztémában azonban még ebben az eset¬
ben sem képzelhető el végtelen növekedés, mivel a felhasznált emberi
tudás így vagy úgy anyagi szolgáltatásokban fog testet ölteni. Ezért ő a
tartós állapotú gazdaság mellett tör lándzsát.
Kevesen tudják, hogy ez a kifejezés a 19. században élt liberális fi¬
lozófus, az utilitarizmust képviselő John Stuart Mill nevéhez fűződik
(Mill, 1848). Az utilitarizmust általában haszonelvűségnek fordítják és
az önzéssel azonosítják, megfeledkezve arról, hogy hívei éppen ellenke¬
13