Page 42 [42]
viszont azért könyörög, hogy ne következzen be, vagyis ne legyen valami. Úgy fogal¬
maz Scaliger, hogy mindkettő ugyanazon tőről fakad, mert mindkettő olyasminek
a bekövetkezéséért könyörög, ami még nincs, csak mig a proszeuktikon valami jonak
kéri a bekövetkeztét, addig az apeuktikon a rossz megszűnésétől várja a jót. Ez utóbbit
carmen ánorpónoiov-nak, , bajt elhárító vers"-nek is hívják.
10.1. A 7. számú versben Istent kéri, hogy vigyázzon a szüleire, akik segítik a ta¬
nulmányaiban (inc. 7elluris caelique potens, pie rector, et author).
10.2. Egy a múzsákat is felsorakoztató költemény bocsánatkérés az apjától, akit
korábban megbäntott valamivel (inc. Suscipe, nec doctas venientes respue Musas; no. 21).
A vers mintäja Johann Stigel epithalamiuma, amit Georg Sabinusnak irt, és megta¬
lálható ez is Sabinus kötetének Liber adoptivus című részében." Mader a vers témáját
teljesen átszabja. A margón azt írja, hogy verse a szülők iránti fiúi engedelmesség
példája. Ugye nincs szív, amely a halálig őrizné a sérelmeket (gyi cor gui mentem laedit
ad usgue necem)? Nincs semmi remény, hogy apja szeretetét üjra Elvezhesse (nulla spes,
patris ut cari rursus amore fruar)? Apjától igazságos büntetést kér és mértékkel való
haragot, mert az erénynek meg kell találnia a középutat. Végül Apollónt és a kilenc
múzsát felsorakoztatva, az ő segítségükkel próbálja apját a jogos harag és megbocsátás
arany középútjára csalni. Mindegyik múzsa más-más metrumban szól az apához.
Először Apollón szól hozzá, hogy hallgassa meg a múzsákat, akiket egykor olyannyi¬
ra szeretett. Kalliopé a múzsák karának vezetőjeként kéri Mader apját, hogy bocsás¬
son meg szegény fiának, aki semmiféle nehézségtől sem riadva, szorgalmasan követi
a múzsák nélkülözésekkel terhes, nehéz útját. A múzsák szavaiban hiába keresnénk
saját attribútumaiknak a nyomát. Szavaik egy szószékről beszélő keresztény lelki¬
pásztor szavaira emlékeztetnek. Erató az egyetlen, aki saját magán keresztül a szere¬
lem/szeretet (amor) erejére figyelmeztet és int. De ő az is, aki szereti az egyetértést és
nyugalmat (Eros amoris nomen est, vates deam sic nominant me, quod colo concordiam et
quod quietem diligo). Polühümnia talán anyja, Mnémoszüné miatt hangsúlyozza, hogy
emlékezni csak a jó dolgokra kell, a rosszakat meg el kell felejteni. Legvégül Urania
megjegyzi, hogy az apró bűnök megbocsátása kedves Istennek.
10.3. A votivumok közé sorolnám a Ihököly Sebestyéntől 16 semmitmondó he¬
xameterben kért támogatást is (inc. Sic Zibi perpetuis faveat fortuna quadrigis; no. 65).
A verset talän akkor irta, miutän Särospatakröl hazatert. Okäl szerint inkäbb akkor,
amikor Särospatakra elutazott.”
10.4. Trencseni tanäränak, Petrus Barossiusnak irt verset jobb hijän nevezem vo¬
tivumnak (inc. Haec mea Trenczinii portetur littera in urbem; no. 22). Paideutérionként
is olvashatnánk, ha nem hiányozna belőle a paideutérionokban megszokott túláradó
dicséret. A költemény nemcsak egy hétköznapi, nagyon személyes részlettől válik
érdekessé, hanem a fent már említett élő, kéziratos irodalmi élet bizonyítéka is. Ezek
azok az utalások, amelyek megengedik nekünk azt a feltételezést, hogy egy sokkal
5 SaBinus 1563, a77—b8".
» OKAL 1986, 145.
40