Page 38 [38]
hominumque parenti essent carminibus significanda meis). De — jegyzi meg — mivel ez
túl nagy munka lenne, ezért inkább csak Erdély vallásáról énekel. Sokféle nép sokféle
istent imádva lakott itt valaha, és az istenfélő vallásosság (piezas) sokáig hiányzott is
innen. Kissé elítélően azt is megemlíti Mader (103-112. sor), hogy még mindig lehet
mindenfelé látni az egykor a Római Birodalomnak alávetett tartomány területén a
hamis istenek képmásait, szobrait (nunc guogue fictorum restant simulacra deorum vi¬
dimus in multis qualia multa locis), valamint a nagy emberek neveit antik kövekre írva
(nomina guin etiam magnorum saepe virorum exhibet antiguus conspicienda lapis)." A
vajdák udvarában, vagyis Gyulafehérváron őrzik ezekből a legtöbbet, ? ahol öt napra
feltartöztattäk öket ütjuk soran (qualia praecipue vaivodae continet aula, hic ubi detinuit
nos mora guingue dies). A történelmi összefoglalója nagyon zavaros. Egykor a róma¬
iak telepítettek be földműveseket a területre, de ezeket a szászok fegyverrel elűzték,
akiknek a lázadását aztán Károly (vagyis Károly Róbert) hosszú éveken át sem tudta
fegyverrel legyőzni (Saxo rebellantem per multos Carolus annos armis non potuit guem
superare suis). Végül a király a kunok segítségével gyűrte le őket." Mader szerint a tö¬
rökön kívül a legrosszabbak itt a pestishozó ariánusok. A 143. sortól kitér a Szenthá¬
romság-gyalázó Dávid Ferencre (ca. 1520—1579) és Giorgio Blandratära (1515-1588)
is, akik Erdélyt mint a pestis mocskolták be." Rosszabbak, mint a törökök, mert azok
csak a testet pusztítják el, ezek viszont a lelket is. A 149-152. sorböl azt is megtudjuk,
hogy mily sokszor kellett Erdélyben a Szentháromság ellen kiokádott istenkáromló
hangokat (vomuere blasphemos sonos) hallania. A 161. sortól olvasható a tudós sárospa¬
taki iskola ajánlása, ahol épp egy bizonyos Cophaeus az igazgató. Már fentebb emlí¬
tettem (lásd a 12. oldalon), hogy ez elírás lehet, és inkább , Cormaeus"-nak olvasandó,
ami Paksi Cormaues Mihály rövid életű (1577-1579) rektorságára utal. Szerencsére
az ilyen tudós férfiak már gyülekeznek, hogy ennek a mindenfelé sprickoló ariánus
méregnek az útját állják szavaikkal keresztüldöfve ezt a szellemi kimérát. Madert a
pataki iskola egyre terjedő híre és a magyarok között is páratlan Paksi Mihály mű¬
vészete marasztalta Sárospatakon. Ahogy odaért, mindjárt mondta (166. sor): tanít¬
vanyotok leszek (vester alumnus ero)! Akkor is, ha a keserti szegénység szaggatta a
lelket (aspera tentabat paupertas frangere mentem), ami ily szavakkal kinozta (168-170.
sor): ugye tudod, hogy semmilyen segítségre nem számíthatsz? Apád sem fog neked
pénzzel teli erszényt küldeni, mert azt hiszi, hogy a török kezétől vesztél, különben
is barbár fajból való, idegen peregrinus vagy a múzsák iskolájában. Vagyis Madert a
pataki iskoláról a saját lelke (mens) megpróbálta lebeszélni. De maradt. A 183. sorban
megjegyzi, hogy segítségként nem is kér nagy összeget az apjától (non opus est magnos
nimium transmittere sumptus), és hozzáteszi, hogy már Erdélyben is — miként Patakon
7 Ezzel kapcsolatban lásd Szamosközy Istvän 1593-ban kiadott Analecta lapidum vetustorum et nonullarum in
Dacia antiquitatum-ät (Adattär 33/1, 1992).
A gyulafehérvári feliratokról lásd: BARBuLEscu 1995, Kovács 1995 és RITOÓKNÉ SZALAY 2021. Vajon
Mader csupán hallomásból tudott, vagy személyesen is látta az aula, vagyis püspöki palota antik feliratait?
A gyulafehérvári , aula" elhelyezkedéséről és feliratairól lásd: Kovács 1995, 26—28.
7 A szászok 1323-ban lázadtak fel. Lásd: JAKkó 2004, 195 (no. 514).
80 Lasd: Lovas 2022, 44-46.
36