Page 37 [37]
7.3. HODOEPORICON (ÖSOLTOPIKÓV)
Egy verses útleírással biztos találkozunk a könyvben.
7.3.1. Az egyik, a kis kötet leghosszabb verse, 98 disztichonból áll és apjának Ni¬
colaus Madernek címezte valamikor 1579 második felében (lásd fentebb a 10. oldalon)
a , múzsák mostanság is virágzó híres helyéről", vagyis a sárospataki iskolából (inc.
Haec mea Nicolao reddatur epistola Mader; no. 8). A vers a műfaj megszokott sémáitól
eltérően érzékletes képekkel próbálja meg Mader személyes kalandjait is megénekel¬
ni. Az első sorból rögtön ki is derül, hogy ez egy válaszlevél. Az eredeti levelet nem
közli, de apjától közöl egy másik verset később, amit bártfai tanulmányai alatt írt neki
(lásd a 22. oldalon). Valerian Mader versének címéből kiderül, hogy verses útleírását
a sárospataki iskolából címezte és erdélyi útjáról (beregrinatio) számol be az apjának.
A költeményt öt részre osztotta. Az első rész (1-4. sor) az apa megszólítása, akit a
Teremtő után a legjobban szeret, és aki Irencsénben él a kötelességeinek. A követ¬
kezö reszben (5-14. sor) a magyar vegvideken fekvö (ab oris Hungaricis) Särospatakot
szólítja meg, amelynek mezeit a halban gazdag Bodrog äztatja (hinc ubi piscosus pra¬
eterfluit oppida Bodrog humectans campos, urbs Patakina, tuos.) A szerencse hozta el öt
Patakra, ahol a Múzsák híre most is virágzik (/donidum nunc ubi fama viget). A 15-98.
sorok alkotják a vers harmadik részét, amely leírja a török (obvius hic gaudens humano
sanguine Turcus saepe fit ... terra patet Mahometigenisque cohortibus ampla, hanc celeri mi¬
les saepe peragrat equo) és a rablök miatt veszélyes utjat (plena latrociniis, plena metuque
via est) a termekeny siksägokon és hegyeken át Erdélybe. A 33. sortól a Kárpátokra
utal (az Alpok szót használja), amely Magyarország határait jelenti, és mögötte már a
, szerencsétlen és sötét moldávok" élik az életüket. A 39—43. sor szerint az , Alpokon"
vaddisznók félelmetes agyarai és medvék karmai között keltek át. (Nem világos, hogy
mit ért itt , Alpokon" Megmászták volna a Kárpátokat? Vagy csak hegyes vidéken
keltek át Kassa felől") Fáradt lábakkal értek el egy házhoz (villa), amelynél végiil
hirtelen feltámadt reményüket vad kutyák ugatása űzte el. Éjszaka egy kunyhóban
kerestek volna menedéket, de rémületükre fegyvert rántottak rájuk. Eszébe jutottak
apja szavai, hogy kerülje az éjszakai utazást, mert a rablókat az éji sötét ébreszti, akik
gyakran meg is ölik az utazókat. Ekkor viszont — kissé valószínűtlennek tűnő fordu¬
lat— Mader a zene hangjaival lecsillapította az ellent (75—76. sor). Ezzel kapcsolatban
megemlíti Arión és a delfin történetét (77-82. sor), valamint az Odüsszeiából (8,
62-67) Demodokosz alakjät (89-90. sor). Mader nem versekről ír itt, hanem zenéről.
Talán énekelt, amire a 22. számú versben is céloz, amelyben Petrus Barossiustól kér
kölcsön két-három diákot az ünnepi kórusba. E vers 97-98. soräban is Barossiusnak
köszöni meg, hogy megtanulta tőle az édes dallamokat (7? guogue Petre mea celebrabo
voce Barossi, quo didici dulces praecipiente sonos). A vers harmadik részét (99-142. sor)
az útleírás szabályainak összefoglalásával kezdi, amely szerint először a helyet, az
embereket és az emberek szokásait kellene ismertetnie (iam loca, iam populi, mores
35